Bejegyzések

Bicaj vagy e-bike?

Idestova 20 éve bringázok és ami ezzel nekem mindig együtt járt: szervizelem és javítom a járgányt. Ebből 19 év, sima "analóg" tekerés, jelenleg még nincs is egy éve hogy megépítettem az elektromos bicajt. Így el tudom mesélni, hogy mi a különbség. Ez alapján rájöhet, hogy kinek mi való és egyáltalán.

Nem gáz e-bike-ot tekerni?

"a könyv a szem kiterjesztése… a ruha az emberi bőr kiterjesztése... az elektromos áramkör a központi idegrendszer kiterjesztése"
/ Marshall McLuhan - The Medium is the Massage: An Inventory of Effects /
Ezen gondolat mentén a sima bringa is kiterjesztés. A csalás már az első kőbalta kézbevételekor elkezdődött, még bőven a 18 század előtt, amikor már az első kerékpárt próbálgatta az úri közönség.

Úgy öt éve hallottam először ebikeról. Egy nálam sokkal tapasztaltabb, vén róka, a kerékpárbolt tulajdonos mesélt róla, hogy milyen beképzeltek ezek az újgazdag ebájkosok, mikor a Balatonról Veszprém felé felfelé tekerve elhúznak mellette. Sík terepen bezzeg újra lehagyja őket, mert az e-bike-ok mind le vannak szabályozva 25 km/h maximális sebességre. Szóval pénzen és technikán megvásárolni az előnyt az nem fer! És egyébként is milyen jogon hasonlítjuk össze az emberi erőt a gépivel? Na de arról szó se essék, hogy a Tour de France versenyzői évtizedekig doppingoltak, az emberi erőt meghazudtolva.

Ettől még lehet, hogy én is éreztem azt, hogy megcsalom azt a sok értékes emléket és rossz fát teszek a bicajozás szentélyén égő ős-fáklyára, ha lecserélem a drótszamarat valami másra. Hogy merészelünk egy jól bevált dolgot így megváltoztatni? Remélem a két kereket csak lábbal hajtók egyháza nem tűz majd az inkvizíció céltáblájára.

Kinek való az e-bike?

Annak, aki komoly edzés nélkül szeretne hatalmas távokat megtenni, úgy hogy annak sport értéke is legyen, és rengeteg örömöt okozzon!

Emlékszel még, mekkora élmény volt gyerekkorodban bicajra ülni? Miután megtanultál egyensúlyozni, órákat, napokat suhanni a házak közt, a parkban, az erdőben? Most bringázol? Nem? Visszaidéznéd a régi szép emlékeket? Na most egy e-bike-ra ülni pont olyan élmény, mint annó a simára. Szerintem.

Mennyibe kerül egy e-bike?

Ha hivatalos forrásból, újonnan vásárolnál egy olyan gépet, amivel nem csak városban szaladgálnál, akkor egymillió forint alatt ne gondolkozz.

A szegények számára van megoldás?

Ez is egy nagy befektetés, de 250.000 Ft körül hozzájuthatsz egy e-bike átalakító készlethez, amivel a saját "analóg" bicajodból e-bike lesz.

Az állami e-bike támogatást igénybe vehetem?

Csak EU szabvány, bolti kerékpárra veheted igénybe a támogatást. És annak is a jelenlegi mértéke maximum 150.000 Ft. De mivel egy misi alatt nem éri meg e-bike-ot venni, ezért ahhoz képest a támogatás mértéke elhanyagolható. Úgyhogy szerintem nem éri meg ezzel a pályázattal foglalkozni. Politikai kampány az egész, reklám van, valódi támogatás nincs. Általánosan a kerékpár árakat és persze az e-bike árakat kívánják ezzel feljebb verni, az egyre nagyobb érdeklődés malmára hajtva a vizet. Összességében pedig az elektromos közlekedés felé terelve mindenki elméjét. Megoszlanak a vélemények arról, hogy olcsóbb és környezetkímélőbb-e az elektromos közlekedés. Minden esetre a fenntartható fenntarthatatlan fejlődéshez valami más irányba kell fordulni, ahol még lehet kínálatot és keresletet teremteni. Ugye?

Kinek éri meg átalakító szettet beszereznie?

Annak, aki ért is a bicaj szereléshez. Mert ha ebbe belekezdesz, folyamatos szervizigénye lesz a járgányodnak. De legalábbis hosszú folyamat lesz, mire mindent jól beállítasz.

Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerelés mániás, aki állandóan a halkabb és hatékonyabb üzemmódra törekszik. Ehhez kell egy ezermester szemlélet. De az, aki képes akár nyikorgó lánccal, kerregő váltóval évekig hajtani egy rozsda halmazt, azt az e-bike karbantartása sem fogja érdekelni. Neki úgyis mindegy.

Akkor vegyek egyet, vagy inkább építsek?

Ha gondtalanul szeretnél több ezer km-t tekerni, akkor vásárolj kész e-bike-ot. Az úgy össze van rakva, hogy az életben nem lesz vele gondod. Ha viszont nincs ennyi tőkéd, akkor építened kell, vagy megbíznod valakit, hogy építsen helyetted. Na az már nem olyan egyszerű küldetés. (Rám ne nézz, én biztos nem.)

A Neuzer egész olcsó elektromos kétkerekűeket kínál, de ezek elég gyengék. Városi közlekedésben, sík terepen lehet benne valami. De komolyabb túrára szerintem nem alkalmasak. A Rock Machine gépei már egész pofásak. De a legtöbb EU komfort e-bike csak 36 V-os, ami nem olyan erős. Bár ha van esélyünk Bosch motoros gépet választani, abban biztos hogy lesz elég paci. Azt is figyelni kell, mekkora nyomatékot képes produkálni a rendszer összességében.

Mennyi idő egy ilyen átalakítás?

Ha analóg kerékpár szerelésben jártas vagy, akkor az első átalakításod akár 12 óra is lehet. A második már csak mondjuk 8 óra. De ez sokkal nem fog lejjebb menni. Minden bringa és helyzet egy kicsit más. Alkalmazkodni kell.

Na és persze ehhez jön az első építés utáni sok apró utánállítás, finomhangolás.

Sok videó kering a neten, ahol ezeket az átalakító szetteket reklámozzák, vagy tesztelik. Ott nagyon jól hangzik hogy akár 45 perc alatt átalakíthatod a cangádat elektromossá. A valóság azért egy kicsit más.

Ha egy oktató videón be szeretném mutatni, hogy miből mi lesz, egy kész és beállított rendszer szétszedése után, lehet hogy nekem is menne az újra összeszerelés 60 perc alatt. De ezt sajnos nem fogjuk lemérni! :D

Honnan vásároljak átalakító szettet?

Létezik az első kerékagy helyére szerelhető hub-motor, valamint a hátsó kerékagyba szerelhető verzió is. Az okosok szerint azonban sokkal hatékonyabb a középrészbe szerelhető rendszer. Itt most erről fogok szólni, hiszen én magam is ebbe az irányba indultam.

Jelenleg két rendszer terjedt el az építők körében. A BAFANG és TSDZ. Bafang motorokat magyarországi márkaképviseletnél, a flybike.hu-nál lehet vásárolni és/vagy megbízni őket az átalakítással. Ha gyorsan és egyszerűen szeretnél átalakított bringát, akkor ne is tétovázz tovább, fél misi körül össze is jön majd a produkció. Ugyanis egy ilyen márkaképviselet megkéri az árát az elérhetőségnek és a megbízhatóságnak.

Picit tovább kutatva eljutunk a pswpower.com weboldalra, ahol azonban már sokkal barátibb árak találnak minket. Itt TSDZ és Bafang rendszert is lehet vásárolni. Németországban lévő raktárból szolgálják ki az EU-n belüli vásárlókat, amúgy Kínából érkező áruval. Így nem csak a szállítási idő és a költség is hatékonyabb, de még a garancia érvényesítés esetén sem kell olyan messzire menni.

TSDZ vagy Bafang? Mi a különbség?

Magam TSDZ2 rendszert szereltem be, immár két kerékpárba is. A Bafanggal gyakorlati tapasztalatom nincs, viszont sokat kutattam a különbségekkel kapcsolatban. A Bafang összességében minőségibb hatást kelt, az anyaghasználat, az alkatrészek, kábelek, csatlakozók első látásra is prémium érzést keltenek. A villanymotor erősebb valamivel, ezért inkább azoknak javasolják akik terepen szeretnének vele sokat menni. A TSDZ azonban azzal az előnnyel bír, hogy a rásegítés mértékét nyomatékszenzorral érzékeli. Tehát a tekerésnél a pedálban lévő szenzorral a befektetett izommunkát érzékeli, és az alapján adja alád még a villanyerőt. A Bafang a hajtókar fordulatszámát méri. A tekerés sebességéből (és a jelenlegi haladási sebességből) is lehet következtetni arra, hogy éppen most mekkora rásegítésre van szükség, de ez más. A nyomatékszenzoros megoldás sokkal természetesebb hatást kelt. Mintha valóban te tekernél, csak mondjuk mintha a lábad lenne erősebb, cyborg üzemmód aktív!

Mind a két rendszerhez létezik nem gyári, nyílt forráskódú szoftver. Ezzel a fedélzeti számítógép (kilométeróra és kijelző) képességeit fel lehet tuningolni. Ehhez beszereztem a szükséges adatkábeleket, de végül letettem szoftver cseréről, így is volt elég kihívás az egész folyamatban, úgy döntöttem, jobb ha nem tetézem.

Mit enged az EU és a magyar jogszabály?

Elméletileg e-bike-nak az a kerékpár számít, aminek a teljesítménye a 250 W-ot nem haladja meg, és csak pedelec (azaz pedálosan érzékelve rásegítő) hajtással rendelkezhet, gázkar nélkül, úgy ha a rásegítés 25 km/h eléréséig aktív. Ezen felül már segédmotoros kerékpárnak minősül a szerkezet és biztosítást kell rá kötni, valamint a KRESZ szabályok is máshogy vonatkoznak a gépre.

A Bafang rendszerekből a legerősebb 48 V-os motor teljesíménye 1000 W, a TSDZ2 rendszerből pedig a 750 W. Ezzel alapból túllépjük az e-bike keretet, ráadásul a TSDZ2-höz gázkart is adnak, ami aztán non plusz ultra hab a torta tetején. A sebesség korlát pedig mind a kettőben szoftveresen a fedélzeti számítógépen (kilométerórán) ki/be kapcsolható.

Mire jó a gázkar? Akkor már tekerni sem kell?

Létezik olyan elektromos motor, kerékpárnak kinéző rendszer, ami gombnyomásra kikapja alólad a gépet, mert a hátsó kerékben lévő erő már csak ilyen. De a TSDZ és a Bafang sem képes erre. Az emelkedőkön ugyanúgy tekerned kell, ha haladni szeretnél. Mondjuk, ha a legkönnyebb sebességre kapcsolsz, akkor egy aszfalt úton felvisz az emelkedőn akár tekerés nélkül is. Kérdés, hogy vagy-e elég türelmed, míg ez végbe megy. Összességében azt tapasztalom, hogy a rásegítéssel megkétszereződött az erőm. A lendületem és a sebességem is megkétszereződött. Úgyhogy az emelkedőn is tekerek, mert örömmel tölt el, hogy a befektetett energiám hatására szó szerint repülök felfelé. Nem fogok leszedált zombiként a gombon ülni, ha ennél sokkal nagyobb móka is van!

Mikor jó a gázkar? Akkor, hogyha sík terepen már tényleg nagyon sokat tekertél, és egy kicsit kiállnál a pedálból, felemelnéd a hátsód. De jó lenne ha "pihenés" közben sem veszítenéd el a lendületet. Lejtőn lefelé! Nyolc sebességes bringát átalakítva a legnagyobb fokozatban sem tudom olyan gyorsan tekerni a pedált, hogy a lejtőn mindent kihozzak a motorból. A gázkarral még ennél is nagyobb sebességre van lehetőség 50-60 km/h simán kijön a gépből lejtőn. Analóg bringával is el lehet érni, biztos már volt ilyen tapasztalatotok mondjuk a Megye-hegyen, Balatonalmádi felé gurulva. Nos ez a sebesség már kis dombon lefelé is könnyen adva van. Persze ez veszélyes! Mindenki maga érezze és tudja a határait! És használjatok sisakot és láthatósági dolgokat (lámpát, prizmát, mellényt)!

Mit adott és mit vett el az e-bike?

Vajon kevesebbre tartom innentől fogva az analóg bringákat? Nem. Valójában ugyanúgy, vagy talán még jobban értékelem őket. A két e-bike mellett felújítottam egy sima bicajt magamnak. Nagyon szeretek vele boltba járni. Tényleg jó érzés tudni, hogy a saját érőmből haladok. Megtapasztalni annak minden előnyét és az e-bike-al kapcsolatos különbségeket.

Őszintén szólva annak is nagyon örülnék, ha természetes anyagokból, elektronika nélkül olyan könnyű és hatékony bringát lehetne alkotni, ami ugyanolyan élvezeti faktorral szállít, mint egy e-bike. Vannak erre kísérletek, karbon vázas járgányok, speciális fémötvözetű szerkezetek. Ezzel viszont az a gond, hogy alapból bitang drágák (több millió pénz) és ha valami gond adódna velük, az alkatrész és a szervizelés sem egyszerű.

Néhány éve költöztem el a megyeszékhelyről, Veszprémből egy kisvárosba, Herendre. Sajnos erre felé nem igazán vannak kerékpárutak. Ha csak egy barátot szeretnék meglátogatni Veszprémben és utána hazajönni, az 40 km. Mindezt úgy, hogy egy elég nagy szakaszt földes úton kell megtenni, ahol igazán nagy munka a tekerés. Egy kis eső után pedig szinte lehetetlen. Ez a szitu e-bike korszakot követve sokkal egyszerűbb. Tekerni kell, de szenvedni azt nem. Na persze sáros úton így is figyelni kell, a két kerék az már csak ilyen.

A fogyni vágyóknak is ajánlom! A szívritmusnak van egy úgynevezett "zsírégető zónája", ami a maximáis pulzusszám 60-70%-a. Az ebike-on folyamatosan mozogsz, de egyáltalán nem nevezném kardio-intenzív tevékenységnek.

Volt komoly probléma a géppel?

Volt egy kellemetlen eset, mikor a motorban elszállt a hall szenzor. Na persze az elején nem tudtam, hogy mi a gond. Egyik nap túrára indultam, amikor hiába tekertem, nem segített rá a motor. Mondanom sem kell, hogy mennyire elszállt az agyam. Ennyi pénzt befektettem és ez a hála? Az egész kuka? Igazán dühös voltam, még a kutyával is üvöltöztem. Na de aztán lehiggadtam. Végiggondoltam a dolgokat. A tünetről egy rövid videót készítettem. A helyzet az, hogy a probléma fellépése előtt már hozzányúltam a motorhoz. Egy angol közmondás szerint "ami nem romlott el, azt nem kell megszerelni". Sajnos azonban vagyok olyan beképzelt néha, hogy azt gondolom, a mérnökök által fáradtságos munkával megtervezett technikánál én jobbat tudok. De az tény, hogy a TSDZ2 motorba alapból beleterveztek egy (írd és mondd!) műanyag fogaskereket. Tervezett elavulás, vagy valódi funkció? A lényeg, hogy a hiba felfedezése, a pontos diagnosztizálás, az alkatrészek rendelése és tesztelése miatt egy hónapig nem volt használható a járgány. De a végén egy (nagyobb) zsák krumpli árából sikerült megjavítani. Sok idő is elment a kísérletezésre és próbálgatásra, rengeteg idegsejtem átrendeződött az idegeskedés és a folytonos kudarc miatt. De elmondhatom, hogy elég jól megértettem, hogy miként működnek a szénkefe nélküli elektromos motorok. Igazán nagy tapasztalat volt.

A kedvesemnek épített másik TSDZ2 rendszerű bicajjal nem volt semmi gond. Azt gyárilag úgy hagytam, ahogy a postás hozta. Gond nélkül működik. De a műanyagot egyszer majd abban is kicserélem bronz fogaskerékre.

OsmAnd túratérkép egyszerűen

Korábban már írtam egy részletes bemutatót a Locus túratérképről. Többen kérték, hogy más alternatívákat is mutassak be, így esett a választásom az OsmAnd programra. A Locus-hoz hasonlítva több különbség is érdekes lehet. A térképeket csak a saját áruházából tölthetjük le, cserébe viszont az első 5 ország ingyen van. Öröm az ürömben, hogy a program nem menti a profilunkat, így ha újratelepítjük a programot, ismét 5 bármilyen országot választhatunk. A Locus-hoz ezzel szemben rengeteg beépülő modult tehetünk fel, vagy akár magunk is írhatunk hozzá. Az OsmAnd ennél egy kicsit zártabb, de cserébe az alap szolgáltatások is elég kimerítőek egy hétköznapi felhasználó számára. Szintén örömhír lehet néhányunknak, hogy nem csak Android-on, hanem az iPhone-on is fut (az Apps Store-ban elérhető). Azonban ne lepődjünk meg, a program ott egy kicsit máshogy működik, mint ahogy itt, a blogban bemutatom (Android rendszeren).

Miután a Google Play áruházból fetelepíettük, induláskor kéri hogy válasszuk ki az első országot. Innen már gondolhatjuk, hogy a navigálás offline is lehetséges lesz, hiszen az összes adatot a készülékünkre helyezi.
A bal alsó szendvics menü (három csík) alól megnyílik a főmenü. Az oldal panelon átlátható kategóriákban rendezve mindent megtalálunk. Szerencsére minden magyar nyelvű, így a rengeteg almenü minden apró beállítását és lehetőségét átvizsgálhatjuk majd önállóan.
A térképek menüpontot leellenőrizve látható, hogy még hány darab letöltésre nyílik lehetőségünk az ingyenes verzióban. Elméletileg az összes kontinens minden térképe jelen van.
A főképernyőn megkerestem Tihanyt, hogy jobban összehasonlíthassuk a Locus formavilágával, hiszen abban a tesztben is ezt a helyszínt választottam. Be is töltöttem ugyanazt a gpx fájlt. Az útvonalat alapbeállításként piros színnel jelöli a program. Ez rendben is van. De hol vannak a túristautak? Sajnos a túraútvonalak megjelenítését külön be kell állítani.
A bal felső sarokban látható földgömb ikont érintve megjelennek a különböző térkép nézeti módok. Eldönthetjük, hogy az általános, autós, kerékpáros, gyalogos vagy tömegközlekedő profilt szeretnénk használni. Most maradnék az általános nézetnél. Szóval a földgömbös profilban görgetünk lefelé.
A legalsó menüpont az "Útvonalak". 
A "Túristajelzés-rátétréteg" legördülőben válasszuk a "Színezés az OSMC túraszimbólum szerint" beállítást.
 
Hasonlítsuk össze az OsmAnd és a Locus megjelenését. Ne zavarjon meg, hogy az OsmAnd-on kevesebb dolog olvasható. Ha jobban belenagyítunk, ott is láthatóvá válnak a feliratok. Ami viszont érdekes, hogy a Locus térképen nem jelölik a Hungaro Camino útvonalát (pedig idén januári térkép van rajta). Vannak apró különbségek. Én általában inkább a Locus-t használom, de előfordult már, hogy segített az, hogy egy másik térképen is megnéztem az útvonalat.
A menüben csillag ikon alatt találjuk a "Saját helyek" funkciót. Ide kerülnek a rögzített vagy importált útvonalaink. Nem rossz. De a mappákba rendezés nem olyan egyszerű, mint a Locus-ban. A plusz jel alatt sajnos nem találunk olyan lehetőséget, hogy: Új mappa létrehozása.
A korábbi verziókban az útvonal rögzítés lehetőségét külön be kellett kapcsolni. Nézzük meg, hogy azt hogyan kell.
A menüben a puzzle ikonnal jelzett "Beépülők" alatt sok beszédes funkciót találunk. A listanézetben szürke színű az az ikon, amelyik ki van kapcsolva. Ha aktiválni szeretnénk, csak pöttyintsünk rá. Narancssárga mutatja, hogy aktív a szolgáltatás. Az "Utazás felvétele" lesz a trekkelő, ha még nem aktív, tegyük azzá!
Tipp: ha van itt olyan beépülő amit az előrelátható évezredben nem fogunk használni, érdemes inaktiválni, hogy ne fogyassza feleslegesen az erőforrásokat.
Ha egyszer elindítottunk egy útvonal rögzítést a térkép nézet jobb felső sarkán található REC gombbal, piros pötty jelzi hogy aktív a folyamat. A trekkelést úgy tudjuk megállítani, hogy a főképernyő jobb felső sarkában ismét a REC gombra nyomunk. Ha kell ez az útvonal, akkor a képen látható lehetőségek közül válasszuk a "Jelenlegi nyomvonal mentése" funkciót. Javaslom, hogy éles bevetés előtt próbáljátok ki, mert hallottam már olyat, hogy véletlenül valaki a törlést választotta és elveszett a lejárt út.

Bízom benne, hogy ez alapján sikeres tájékozódás lesz a jutalmunk. Sok térkép alkalmazás van még a piacon. Jó néhányat magam is kipróbáltam, amik közül eddig ezeket találtam a legjobbnak. Természetesen mindenkinek megvan a maga ízlése, lehet próbálkozni.

A cikkben az OsmAnd ingyenes verzióját mutattam be. Fizetős változat is létezik belőle, OsmAnd+ néven. Lehet, hogy az is megéri.

Breaking news. Lapzárta után érkezett a hír, hogy a Mapy.cz nevű szoftver is igazán jól kezelhető és ingyenes. Le is töltöttem. Ígéretesnek látszik. Ráadásul az online verzió is eléggé átlátható! Tesztelés alatt!

Mátyás Király Vadaskert és a magán erdők önzése

Már évek óta kerülgetem az erdőben a Mátyás Király Vadaskert kerítését. Minden alkalommal felidegesít, amikor belebotlok. Az egy dolog, hogy magánterület. Vannak nagy, körbekerített telkek máshol is, de azért mindennek van határa! De ennek a vadaskertnek az egyben körbezárt területe több mint 4.000 hektár! Próbáltam utánajárni az interneten, hogy kihez tartozik. Egy darabig létezett facebook oldal hozzá, de azóta azt eltávolították. Ezeket az úri dolgokat valahogy nem reklámozza senki. A térképen sem volt megjelölve. Vettem a bátorságot, hogy felvegyem a Google Maps térképre. Lassan gyűlnek a vélemények, de másoknak sem tetszik a helyzet.

Idézem a véleményt, amit a térképre írtam:

Vadaskertként, vadász paradicsomként lehet hogy kiváló hely. Ebből a szempontból nem tudtam tapasztalatot szerezni. Azért vagyok végtelenül elégedetlen, mert óriási területet zártak körbe, átjárási lehetőségek nélkül. Az erdei utakon gyalog és kerékpárral sem lehet közlekedni, már évek óta. Óriási kerülőt kell tennie annak, aki a kerítéssel találkozik. Mátyás király idejében nem volt kerítés. Jobb lenne őrizni a hagyományt.

Egy másik véleményező írása:

13 000 hektár kihasítva a Bakony szívéből egy magánvállalkozónak. No tresspassing a plebsnek. Azért remélem a földesurak jól elvadászgatnak odabent.

Hogy a hektár számadatot vajon honnan vette, nem tudom. Talán csak tippelte, de még az is lehet, hogy más területek is tartoznak hozzá. Tény hogy ránézésre nagyobb, mint Veszprém városa. Az erdőtérképen megkeresve, az látszik, hogy állami tulajdonban van. Hosszas keresgélés után végül találtam neten egy pdf-ként elérhető térképet, ahol feltüntették többek közt a vadaskert kerítésének körvonalát. Térkép programban pontosan körbejártam. A kerítés hossza 34 km, a lefedett terület 4014 ha. Ha magadnak megszereznéd, hogy lásd a térképeden, itt megnézheted és letöltheted. Alább pedig képként láthatjátok, miről is van szó:


FRISSÍTÉS - Egy olvasó is magára öntötte a nyomozó szerepet és plusz információkat talált. A Vadászati Információs Térképen is megtalálható pontosan ez a terület, és jól látható, hogy a Koronás-Szarvas Kft. tulajdonában van. Érdekes, hogy a koronasszarvas.hu és a kabhegy.hu domain is az övék (ugyanaz a két webhely), de egyiken sincs semmilyen értékelhető információ. A céginformáció adatbázisában azért megtalálható, a Pétfürdőre bejegyzett cég állítása szerint a fő tevékenységük: gabonaféle (kivéve: rizs), hüvelyes növény, olajos mag termesztése. Igazán vicces.

Herend és Nemesvámos között Szentgál felé igazán helyre kis útvonalat lehetne bejárni. Mondjuk azért, hogy napi szinten kerékpárral járhassak munkába. De elég ha a túrázók botlanak bele a kerítésbe, őket még váratlanabbul érinti a blokád. Egyik gond, hogy le van zárva. A még nagyobb probléma, hogy a lezárás sehol sincs jelölve! Három dolgot szeretnék indítványozni a törvényhozás számára:
  1. Ne lehessen ~500 hektárnál nagyobb egybefüggő területet körbe keríteni, anélkül hogy meg ne oldanák az átjárás lehetőségét.
  2. A maximum ~500 hektár méretű területeket lehessen körbejárni (megkerülni bármely irányban) a kerítés mentén.
  3. Minden ~200 hektárnál nagyobb egybefüggő területet kötelezően jelenítsenek meg a térképeken. Nyomtatott és digitális, turista és online térképeken egyaránt.
A továbbiakban pedig bosszankodástól és akadályoktól mentes, vidám kirándulást kívánok mindenkinek!

Mária út - Zarándoklat gpx fájlok nélkül?

Azon gondolkodtam, nyáron zárt határokon belül végigjárom a Mária utat. Ez egy jó alternatíva lehet, ha a vírushelyzet okán lezárt határok miatt itthon szeretnéd kiélni a zarándok szindrómát. Nos hát akkor nézzük, mi az útvonal...? A weboldalukon megtaláltam hatvan darabban a gpx fájlokat. Ezt egyesével töltsem le? Köszi. Három órámba telt, hogy rendbe tegyem. Majd írtam nekik egy levelet.

***

Tisztelt Egyesület!

Az útvonalat szerettem volna letölteni.
Ugyan találtam rá módot a weboldalukon: http://mariaut.hu/gpx

Engedjék meg, hogy kritikával éljek. Az alábbi útvonalaknál a belinkelt fájl nem található:

  • M01/46
  • M01/47
  • M01/48
  • M01/50, M05/45 Sărmaşu (Nagysármás) - Fânaţele Mădărasului (Hidegvölgy)
  • M01/49
Illetve a letöltött fájlok neve és a betöltött útvonal neve semmiben sem utal a tartalmukra.

Sajnos mindegyik letöltött fájl neve a következő: "track-postgis.gpx"
Ahelyett, hogy mondjuk így nézne ki a fájlnév: "M01-16 Bodajk - Majkpuszta.gpx"
Valamint jó lenne, ha lenne lehetőség egyben letölteni az egészet.

Tudom, hogy nem mindenki olyan technika orientált, mint én. 
De a világunkban ez egyre gyakoribb.
Jómagam GPS programmal felszerelkezve indulok hosszabb útra.
Ha viszont ilyen akadályt találok, az eléggé elkeserít.

Bízom benne, hogy másnak hasznos lesz az észrevételem.

Bátorkodtam a fájlok nevét kijavítani, a hiányzó útvonalakat pótoltam.
Az alábbi Google Drive mappából letölthető:
https://drive.google.com/drive/folders/1RPUWcMRr5yHCjLiigtEubGYc-26cU0v6

Minden jót kívánok!

***

Ha turista utat keresnél, igazán gazdag adatbázissal rendelkezik a turistautak.openstreetmap.hu térkép adatbázis! A hiányzó Mária utakat is innen pótoltam.

Ha szeretnéd tudni, mi az a gpx fájl: útvonalakat és pontokat tartalmazó adatcsomag. Alternatívája lehet a kml vagy kmz. Szinte mindegyik GPS program támogatja ezeket, nemrég írtam a Locus túratérkép alkalmazásról, ajánlom figyelmetekbe!

***

A levélre választ azóta nem kaptam. Biztos nincs elég erőforrásuk ilyesmivel foglalkozni. Azért is írtam belőle blogbejegyzést. Hátha más is belebotlik ebbe a problémába és szeretne megoldást találni.

Digitális függőség és a Clash of Clans

Van itt valami csodálatos. Gombnyomásra elérhető beteljesülés. Te ismered? Beszélsz róla? Tudsz-e hiteles lenni egy mai fiatal számára, ha azt mondod: kattanj le a telefonról, nem tesz jót neked! Egy drogosnak milyen jogon mondja a józan, hogy szokjon le? Megtilthatod-e hogy csokoládét és cukrot faljon, ebéd előtt, vagy hogy a telefonját nyomkodja ebéd közben? Kipróbáltad már valaha, azt amit mások tiltanak?

Az informatika tantárgyat átnevezték. Digitális kultúra lett belőle. Talán valamiféle igény merült fel a változással kapcsolatban. Hogy ne csak bitekről és képernyőkről legyen szó, hanem magunkat emberként is megtalálhassuk ezek között. Embernek maradni a gépek között. A modern világ szellemi és lelki kihívása. Ezzel küzdök én is. Olvashattatok már a nagy élményemről, amikor lekattantam a gépekről (metamorfózis címmel). A függő karrierjében is vannak hullámvölgyek. Egyetlen valódi megoldás van, a teljes megvonás. Ezt persze egyenlőre nem fogadom el. De egy antialkoholistát sem látsz magad körül, aki már nem részegen megy haza, csak fél deci vörösbort iszik meg vacsora után, mert az még egészséges.

Még az emlegetett metamorfózis előtt programozóként dolgoztam három évig egy országos hírű elektronikai eszközöket árusító cégnél. A kollégáimnál láttam meg a Clash of Clans nevű játékot, amit kávészünetekben és szabadidejükben játszottak. Stratégiai játéknak nevezhető. Elég sokáig bíbelődtem vele. Hosszú hónapokon keresztül fejlesztettem a színes várost, a fegyvereket és a harcosokat. A 74. szinten hagytam abba az egészet. Akkor azt hittem, végleg.

Tavaly az osztályomban lettem figyelmes arra, hogy többen ezzel játszanak. Figyeltem, miről duruzsolnak szünetben. Közös erőfeszítéssel próbáltak jobb és jobb eredményeket elérni. Mint kiderült, klánba szerveződve majdnem az egész osztály játszik. Hamarosan úgy döntöttem, több év kihagyás után újra feltelepítem én is, és megnézem mi a helyzet. Csatlakoztam a klánhoz, nagyjából három hónap alatt elértem a 107. szintig. A klánban vannak nálam magasabb és alacsonyabb szinten lévő játékosok is.


Igyekszem úgy megfogalmazni az élményeimet, hogy kívülálló számára is érthető legyen. Másként nem is lenne értelme beszélni róla. Hol kezdődik és hol ér véget a játék, és hol fordul át önámításba és komoly, több körös függőségbe? Mindig is szerettem volna egy közösségben, együtt fejlődni és eredményeket elérni. Ebben a játékban ez a közösség a klán. Időnként indíthatunk klánok közötti háborút. A harcokhoz kérhetünk a klántagoktól egységet, akik hozzásegíthetnek az egyéni győzelmedhez. A háború után látható hogy melyik klán szerzett több pontot. Megbeszélhetjük a stratégiákat, egymásnak ötleteket adva fejlődhetünk. Ez lenne az ideál. Ha működne. Korábban sem működött igazán, és most sem. Teszem azt hozzá, hogy 18 évesek között 36 éves tanárként mennyire tudok részt venni a tervezgetésben? Inkább csak megfigyelőként, passzív társként. Adok katonát, ha kérnek. De úgy érzem, nem tudtam igazán bevonódni. Számomra áthidalhatatlan generációs szakadék. Másnak persze még ez is óriási dolog, gondolhatja egy-két hasonszőrű tanár, vagy szülő.

Nézzük azt, amit valóban megfigyelhettem. A belső folyamatokat. A játék célja a fejlődés. A folyamatos fejlődés. Ennek kulcsa az idő. Nem is kér tőlünk mást a játék. Csak az időnket. Meg esetleg pénzt, ha gyorsabban szeretnénk fejlődni. Én fizettem a játékban? Néha, egy keveset. A régi időkben csak azért, hogy lehessen még egy építő munkásom, hogy egyszerre több fejlesztést indíthassak. Mostanában pedig havonta nagyjából egy mozijegy árát. Hogy a havonta induló szezonban megszerezhető ingyenes ajándékok mellé a sokkal több és jobb jutalmat is megszerezhessem, a többi előnnyel együtt (olcsóbb és gyorsabb építés, stb...).
Aki igazán jó játékos akar lenni, az önfejlesztéssel online videókon tanulja meg, melyik harcos kaszttal hogyan érdemes milyen szerkezetű falvakat támadni. Minden változik, amint új szintre fejleszted a városodat vagy a harcosaidat. A tanulási folyamat is folyamatosan szükséges ahhoz, hogy toppon maradhass.
De hol van a vége az egésznek? Van vége a fejlődésnek? Látni videókon igazán erős játékosokat, de még ők is tudnak tovább és tovább jutni. Nemzetközi versenyeket rendeznek. Mindamellett a játékot folyamatosan fejlesztik. Hétről hétre új dolgok kerülnek be. Érdekes küldetések, az évszakhoz és ünnepekhez illő színes események és akciók. Új fegyverek, harcosok, hősök, jelmezek és fejlődési lehetőségek újabb és újabb szinteken.

Ha már ennyi időt és energiát belefektettél a játékba, megengedheted magadnak, hogy abbahagyd? Ha ennyi munkát beleöltél és most mégis befejezed és letörlöd a játékot a telefonodról, akkor mi lesz? Képes lennél belenézni a tükörbe úgy, hogy ne egy óriási szamarat láss? A kis herceg az iszákossal így beszélget: Mond, miért iszol? Mert szégyenlem magam. Miért szégyenled magad? Mert iszom.
Hol van akkor a függő méltósága? Mikor engedheti meg magának, hogy ne szégyellje magát, amikor ripityára zúzza a játékot? És mondjuk nem csak a telefonjáról törli, de még az online azonosítót is, hogy még véletlenül se lehessen visszatérni (csak teljesen új játékosként)?

Nem tettem meg. Még nem töröltem. Várok még valamire. Talán arra, hogy végre elérjek a játékban oda, ahova még senki. Talán egyszer kitalálok egy olyan település szerkezetet, amit már nem tudnak mások leigázni. Végre találok egy olyan stratégiát, amivel megállíthatatlan leszek. Vagy legalább valami érdekeset láthatok ha részt veszek egy-egy szezonban megjelenő akcióban. Nem vagyok igazán jó a játékban, a közép mezőnyben nézelődök. Hogy igazán profi lehessek, ahhoz sokkal több időt kellene ráfordítani. Az én életemben ez lehetetlen, annyira nem érdekel az egész, nem az életcélom profi játékossá válni. Egyáltalán nem.

Néhány kattintásra történik valami a kezem alatt. Színes és szép. Egyszerre életszagúan megjósolhatatlan, és ezzel együtt tervezhető és kiszámítható is. Gombnyomásra termelődik agyunkban a szerotonin. Ha színes figurákat simogatva a kijelzőn könnyen hozzájuthatunk az elégedettséghez, miért is tennénk mást? Miért kelnénk fel a fotelből és mosogatnánk el, vagy vágnánk fel a fát odakint? Miért is kellene a bármilyen (házi)feladattal foglalkozni? Ez az igazi kérdés ha függő vagy. Persze ki tudok lépni belőle, hiszen van körülöttem tiszta edény és a kályhában is ég a tűz. És büszkén mondhatom: bármikor abba tudom hagyni! Tényleg? Bármikor ki tudom kapcsolni a kijelzőt. A kijelzőt igen. Na és a függőséget?

Akkor volt értelme újra bevonni magam? A gyerekek miatt érdemes volt újra önmagamon kísérletezni? Biztos. Legalább azért, hogy megírhassam ezt a cikket. De ezen túl van valami megfejtés? Elérte a magasztos célját ez az áldozat? A Super Size Me című dokumentumfilm jut eszembe, ahol egy eredetileg egészséges ember elhatározta hogy egy évig minden étkezését egy McDonald's gyorsétteremben vásárolja és fogyasztja el. A végén kórházban kötött ki. Vajon megérte? Még nem tudom.

Frissítés: Egy héttel ezelőtt írtam a cikket. Aznap délután letöröltem a telefonomról a játékot. Azóta nem érzem azt az agyzsibbadást és kényszert, amit a "digitális démonok" etetése miatt korábban. Helyette újra belefogtam a nyelvtanulásba. Spanyol nyelvet tanulok többek közt a Duolingo segítségével. Valamint spanyol nyelvű filmeket nézek, magyar felirattal. Ez a tevékenység sem mentes a digitális függőségtől. De legalább hasznosnak érzem és jól esik a tudat, hogy a fejlődésemet szolgálja. Amúgy pedig, ahogy a Hiperkarma mondja.... mindenki függ valamitől...

/ Kép forrása: Reality by EranFowler /

Levegőt a királynak! A valódi vírus

Előre felhívnám a figyelmet, hogy az alább olvasható információk mind nem megerősített forrásokból származnak. Sok koncepciót és elméletet magam ollóztam össze (találtam ki), minden alap nélkül. Bátran olvassa az érdeklődő úgy ezt a néhány sort, mintha tudományos fantasztikum lenne. Nem szeretnék ugyanis abba a hibába esni, hogy bárki is azzal vádoljon, hogy rémhíreket terjesztek. Ez csak mese. Kitalálmány. Ne vegyétek komolyan azt, aki képes volt a Hold sötét oldaláról írni.

A könyökünkön jön ki, az igazság mégis odaát van. Honnan származik a korona vírus? Mi is az a covid-19? Sok elmélet van már erről. Ki vagyok én, és milyen jogon alkotok véleményt? A mai világban az a baj, hogy a bölcsek hallgatnak, az ostobák pedig túl hangosak. Most én is hangos vagyok, ha olvasod a sorokat. Szóval akkor melyikhez is tartozom? Úgy gondolom az igazságról így nem is beszélnék, hiszem hogy az valami olyasmi lehet, mint amiről Dr. Pócs, Dr. Tamasi és Dr. Gődény beszél. A videót lehet hogy eltávolítják, mire rá kattintasz. Ezen három magyar orvos független, szakértő véleménye eltér attól, amit a mai mainstream médiában kanonizáltak a számunkra.

Amit én egyik összeesküvés elméletem állít, hogy ezt a helyzetet szándékosan idézték elő. Több célja is van, talán nincs is köztük prioritásban túl sok eltérés. A kijárási tilalom (korlátozás) miatt több országban is befagyott a gazdaság. Ezzel világháború kirobbanása nélkül juthatunk gazdasági újrarendeződéshez, aminek látszólag nincsenek is olyan komoly áldozatai, mintha bombák robbantak volna.

Mi valódi cél? Egy betegség elterjesztése? Nem gondolnám. Távlatban gondolkodjunk. Először is az embereket tartsuk félelemben, így irányíthatóvá válnak. Pipa. Majd idővel kínáljunk a számukra megoldást, gyógymódot. A gyógyszergyáraknak ez nagy bevétel lesz? Valami csurran-cseppen, de ez a nyereség elenyésző lesz. A félelemmel érik el, hogy önként bevegyük a bogyót egy olyan dologra, amit ők maguk hoztak létre. Valószínűleg a megelőzésként is kapott vakcina, amit jószerivel kötelezővé próbálnak tenni, olyan dolgokat tartalmaz majd, ami a igazi, nagy célt támogatja. Valami DNS manipuláció? Lehetne találgatni, hogy mire jó nekik: még nagyobb szolgává és/vagy meddővé tegyenek bennünket? Ha ez valóban így lenne, az durva lenne.

Néha ismerősök megkérdezik, hogy vírus tagadó vagyok-e? Nem. Vak lennék és süket, ha tagadnám. De nyitott vagyok a vitára arról, hogy milyen vírus is ez? Mekkora része van a jelenségben a mikroszkópikus parazitáknak, akik a szervezetünkben élősködnek? Mekkora része van a "vírus" jelenségben az emberi hírverésnek? Ha már hallottál a vírusmarketingről, akkor nagyjából érted mire gondolok.

Miért hordunk maszkot? Azért, hogy megvédjük magunkat és egymást? Vagy azért, hogy mindenki megnyugodjon, hogy mi, közösen teszünk valamit a helyzet ellen? Csak azért, hogy társadalmilag úgy érezhessük, hogy van valami a kezünkben, ami által mégsem vagyunk tétlenségre kárhoztatva. Az a hasonlat jut az eszembe, mint amikor Amerikában az atombomba fenyegetés idején azt tanították a diákoknak, hogy támadás esetén bújjanak az asztal alá. Mintha az megoldást jelentene. Megnyugtatja a résztvevőt, hogy valamit tehet a jelenség ellen. De valójában? Akkor használ, ha hiszünk benne. Viseljünk maszkot, mert kötelező. És hogy nyugodtak maradhassunk. Úgy látszik, működik a dolog.

Tartsunk távolságot! Az elhidegülés, a magány sokkal nagyobb terhet ró az immunrendszerre, mint a betegség fenyegetése. Az immunrendszer nem egy tőlünk független biomechanikus védelmi rendszer. Nem csak az. Sokkal több annál. És ahogy a lényünktől nem függetleníthető az érzelem és az életünktől az emberi kapcsolatok, úgy az egészségünk is több ennél.
A gyerekeket is védjük meg egymástól! Főleg attól, hogy hazavigyék a fertőzést. Ezért maradjanak inkább otthon. Vezessünk be távoktatást. Az iskolák mindent megtesznek és képesek vagyunk eredményeket bemesélni magunknak. Az iskola ereje a közösségben van. Akármennyire is technokrata vagyok, és sci-fi hívő, az emberi kapcsolat nem pótolható egy webkamerával. A tanítás nem egyenlő a feladatok kiosztásával. Ha lennének káros mellékhatásai a vírus helyzetnek, hozzá sorolhatnánk azt is, hogy az iskolától távolmaradás miatt rossz irányba fejlődnek a gyerekek, elbutulnak a képernyő előtt. Ez által még inkább kezelhető, csökkent intelligenciájú emberek lesznek belőlük. De ez egy (elképzelt) rosszakaró világhatalomnak csak jó. Hiszen a buta ember irányítható.
Az bezzeg senkinek nem jutott eszébe, hogy évismétlés legyen minden diáknak. Az megterhelő lenne a szülőknek és a gazdaságnak. Nem lenne jobb, hogy valódi élethelyzetben, tényleg bepótolhassák a hiányt? Valódi iskolában?

Lassan már semmit nem hiszünk el. Azt sem, amit kérdeznek. Jó lenne, ha visszaállhatna a bizalom. Egy valamit tehetünk a szűk környezetünkben. Tisztelni az embertársunk véleményét. Hagyjuk meg mindenkinek a lehetőséget, hogy úgy féljen, ahogy tud. A figyelmünket mégis irányítsuk inkább a félelem másik pólusa felé, koncentráljunk a szeretetre. Talán több értelme van. És ha képesek vagyunk hinni abban, hogy minden okkal történik - akár Isten, a természet, vagy az univerzum egyensúlya nevében - akkor tudjuk, hogy a dualitás világában nincs rossz vagy jó. Minden okkal történik. Az történik velünk, amire szükségünk van.

/ Fotó forrása: blue dandelion by RothermRebeka /

Zarándok szindróma


Meg mernék rá esküdni, hogy mástól hallottam ez a kifejezést. De aztán hiába kerestem rá az interneten, nem találtam forrást, ami szintén említené. Veszem a bátorságot, hogy most én definiáljam, mi ez.

Zarándok szindróma: Vándorlás függőség. A szocializáció zártságából a természetbe kiszabadult egyén megtapasztalja a valódi szabadságot. A hétköznapok falai közé visszaérve ez után folyamatos késztetést érez az újra indulásra. Bizonyos értelemben a honvágy ellentéte.

Ha azt gondolod, hogy egy-egy hétvégi hosszabb kirándulás után megérted miről beszélek, azt hiszem tévedsz. Ehhez több idő kell. Szerintem legalább 10 nap. Egy hét, amíg hozzászoksz a megváltozott napi rutinhoz, már kényelmesen lépkedsz a bakancsban. Ekkor kezd az elméd is átállni. Ha nem akarsz függővé válni, három napnál többet semmiképp ne tölts kirándulással egyhuzamban.

Folyvást keressük az okot: az élet értelmét. De sosem találjuk. Pláne, mikor a hétköznapok malomkerekében taposva mantrázzuk ugyanazokat a feladatokat. Egyetemen, fiatal felnőttként hallottam először, hogy ebből van lehetőség kiszabadulni. Nevesítették is, El Camino címen lehetett róla hallani. De valójában mindegy. Amerikában Pacific Crest Trail, Magyarországon Kéktúra. Lehetőséget teremtettem és elindultam. Az első után aztán másodszor is, és azóta is újra elindulnék. De miért? Néha mosogatás vagy fűnyírás előtt keresek egy YouTube videót, ahol okos és tapasztalt emberek beszélgetnek valami engem érdeklő témáról. A "zarándoklat" vagy "el camino" keresőszóra csak olyan anyagot találok rendre, ami az alábbi fő témákat járja körül:

  1. Egyéni történet, ami azt ecseteli:
    1. Honnan jött az ötlet?
    2. Hogyan készült fel rá?
    3. Elindulna-e újra?
  2. Az utazást bemutató video blog (vlog).
  3. Vallási ünnepek zarándoklatát bemutató dokumentumfilmek.
  4. A jól ismert zarándokos mozifilmek.

Egy sem ad választ arra, hogy miért? Vannak ezek az AA (Anti Alcoholic) csoportok, ahol bármilyen függőséggel szemben találhatsz használható stratégiákat. Azt állítják hogy ha egyszer függővé váltál, akkor örökre az maradsz. Lehetsz akár 50 éve tiszta, de a függőség megmarad, meghatározza a gondolkodásod, az életed részévé vált.

Létezik olyan, hogy hasznos függőség? Jó függőség? Van ami a biológiánkból fakad: levegő függő vagyok. De ez nem az én döntésem, az első tudatlan levegővételem után ez egy félig automatikus folyamat, amiről nem tehetek. Ha azonban rendszersen művelek olyan dolgokoat, amik beteggé tesznek engem, lerövidítik az életem: káros függőség. Az ilyenektől szeretnénk varázsütésre megszabadulni.

De mit tegyen az ember a zarándok szindrómával? A természetben lenni jó, a mozgás és a friss levegő miatt az egészséged szolgálja. Felfrissülve érsz vissza a beszűkült városokba, ahol egy idő után újra kényelmetlenül érzed magad. A társadalomnak ez nem annyira jó. De neked igen. Vagy mégsem?
Itt hagyom nyitva ezt a kérdést. Nem tudom a választ. Úgyhogy azt hiszem, hamarosan újra útra kelek...