Minden BIO

Mi az, ami egészségessé tesz minket? Tudjuk, hogy  nem egyszerű feladat a nagy népesség miatt tömegeket kiszolgálni élelemmel és egyéb termékekkel. A mennyiség azonban a minőség rovására mehet. Mit tehetünk mi azért, hogy elkerüljük ennek a jelenségnek a kevésbé kedvező hatásait? Bio, vagy nem bio? Lássuk, hogy miről is van szó.

Három eleme van a témának, amit szeretnék egy kicsit körbe járni. Ezek pedig: gyógyászat, táplálkozás és használati cikkek. Kezdjük a gyógyszerekkel. Egy hozzáértő gyógyszerészt hallottam nyilatkozni arról, hogy ő mit gondol a tendenciáról, hogy sokan csak természetes alapú gyógyhatású készítményeket hajlandóak fogyasztani. Az úrnál láthatóan elszállt valami, mert láthatólag érzékeny pontra tapintott a riporter. Mit gondolunk, ha gyógyszerek miből készülnek? Azok is ugyanúgy atomokból és molekulákból állnak, mint a gyógynövények. Innentől fogva nincs semmi olyan a világban, ami a nem lenne természetes. Hiszen ami létezik, az mind a természet része. A gyógyszerészek csak annyit csinálnak, hogy az esetleges nem kívánatos hatásokat igyekeznek kiküszöbölni az alkalmazott anyagok esetén, illetve a koncentráció növelésével és az anyag tisztításával jobb hatásfokot érnek el. A nagy tapasztalat útján pedig még hatékonyabb koktélokat tudnak készíteni, mint amit maga a természet önmagától alkotott.

A gyógyszeres téma persze ezzel még nem zárult le. Sajnos a harácsolás és a szegénységtől való félelem ebbe a szférába is betört. A gyógyszerész ipar az eredeti, korábban vázolt ideától egy kissé távolra került. A cégek elsődleges célja nem a gyógyítás, hanem a minél nagyobb bevétel megszerzése. Így ha találnak is gyógyírt egy komoly betegségre, inkább azt a pirulát fogják gyártani, amit az embereknek folyamatosan vásárolniuk kell, ahhoz hogy ne haljanak meg, nem pedig azt, ami rövid úton meggyógyítja őket. Úgyhogy arra a kérdésre, hogy miért járunk természetgyógyászhoz a doktorok helyett, a válasz ez lehet: nem bízunk a modern gyógyszerészetben. Előszeretettel veszem elő ilyenkor azt a példát, ahol a televíziózást vizsgáljuk. Alapvetően a tévé is lehetne jó, ha valóban értéket közvetítene. De mivel már nagyon régóta a tömegmanipuláció és a butítás eszköze, ezért már senki nem tekint rá hasznos dologként. Valahogy így fordult a gyógyszeripar ideája is  teljesen ellentétes irányba. Így inkább visszatérünk a természeteshez, és például követjük Szabó Gyuri bácsit, a bükki füvesember tanácsait arról, hogy milyen nyavalyára melyik növény van jó hatással.

Az étkezés sem egyszerű feladat, ha jót akarunk magunknak. A tömegtermelés miatt olyan növények létrehozásán fáradoznak az okosok, amik jobban bírják a szélsőséges viszonyokat, mindig sok a hozamuk, és a leszüretelt termés is nagyobb, valamint a betegségeknek is jobban ellenállnak. Régen még természetes úton keresztezték és nevelgették az újabb változatokat. Ma már genetikai laborokban fejlesztik ki ezeket. Ma már odáig jutottunk, hogy az alma kétszer, háromszor nagyobb, a paradicsom piros helyett rózsaszínű és annyi íze van, mint egy pohár víznek. A bennük rejlő valódi tápérték és vitamin szinte semmi. Akkor meg minek? Ha vizet akarok inni, akkor megnyitom a csapot. De ha egyszer étkezem, a tálcán lévő zöldségeknek nem kell hatalmasnak lenniük, inkább legyenek kisebbek, de finomak és vitaminban gazdagok. Nem csak a nemzeti vagyon itthon tartása miatt fontos, hogy hazai terméket vásároljunk, hanem azért is, mert ami a közeledben termett, azt nem kellett telenyomni tartósítószerrel, hogy kibírja az utazást. Ha tehetem, a közeli CBA, Penny, Tesco és egyéb szupermaket helyett elsétálok a piacig, ahol helyi termelők portékáját tudom megvásárolni, azonos áron, sok esetben még olcsóbban, de még fontosabb, hogy frissebb és finomabb zöldséget és gyümölcsöt. Mézet is ott veszek, mert tudom hogy a termelőtől (vagy egy barátjától) vásárolom, valamint az is olcsóbb mint a boltban, és még jobb is. A hentesáru dettó. Ja és kitalálták, hogy a csökkenő tápérték miatt zabáljunk vitaminokat, hogy meglegyen minden, ami a testnek kell. Ez is a gyógyszergyárak malmára hajtja a vizet. Arról nem is beszélve, hogy az emberi test önmaga képes előállítani bármit, amire szüksége van. Úgyhogy pezsgő tablettát és kapszulákat magunkba tömni teljesen felesleges. Ha van mégis haszna, azzal csak azt érjük el, hogy hozzászoktatjuk a szervezetünket ahhoz, hogy nem kell megdolgoznia semmiért. Aztán ha abbahagyod a vitaminok szedését, akkor elgyengülsz és lebetegedsz, mert ellustult a szervezeted.

A használati tárgyak? A tendencia hasonló. A fogyasztói társadalomról már írtam egy összefoglaló cikket korábban. Olyan cuccokat gyártanak nekünk, amik elromlanak, hogy idővel megint menjünk vásárolni. Tartós dolgok helyett csillogót adnak el nekünk. Minden szar műanyagból van. Sajnos a háztartási hulladék legnagyobb része is ez. Miből készül a műanyag? Kőolajból. Megint az iparmágnások járnak jól. Bevallom, néha valóban szükség lenne arra, hogy mesterségesen előállított, erősebb anyagokat használjunk, csak egy példa: mondjuk a vidiás fúróhegy kell, ha kemény anyagot (falat) kell fúrnod. De ha nem vigyázunk, lassan a falak is műanyagból lesznek, ahogy a pázsit és a tükörbe néző ember is. Szabjuk meg a határt! És ha valami elromlik, igyekezzünk inkább megjavítani! Annyi baj volt már a bringámmal, de mégsem adom el, nem veszek helyette másikat, hanem megjavítom. Legalább már tudom, hogy mi a gyengéje és egyre jobban megismerem, ahogy önmagamat is, ez által válik a leginkább a hasznomra, nem úgy ha rögtön eldobom és másikat veszek. Ezt a gondolatmenetet a párkapcsolatokra is alkalmazhatnánk. Legyen az is BIO.

Szóval az jó, ha a szeretjük a természetes anyagokat, de itt is vigyázzunk az egyensúlyra. Ez a törekvés egy idő után beteges is lehet. A biománia egész jól hangzik, ha az üzleted nevébe belecsempészed. De nem biztos, hogy minden bio, ami fénylik. Ezt a divathullámot meglovagolva ugyanúgy kihasználják a tudatlan vásárlóközönséget a szemetet gyártó multik. De ebbe most nem megyek bele. Az is tény, hogy az ember azért maradt fent ilyen sokáig, mert képes volt alkalmazkodni. Tudod te, hogy az őseink mit ettek? Bármit, amit találtak. Az emésztőrendszerünk olyan, hogy képes szinte bármiből energiát előállítani. Úgyhogy jó, ha nem műanyagot kajálsz, de nem kell félned a többitől sem. Ha a megérzéseidre hallgatsz, úgyis megsúgják hogy mi a jó neked. Hallgass önmagadra, válassz szívből!

Fotó: incredi

Jojó a diéta?

Sok valódi értelemmel bíró kifejezés került a köztudatba hibás jelentéssel. Ilyen a diéta is. Sokan, ha meghallják ezt a szót, egyből az éhezésre és a szenvedésre gondolnak, amit azért tesznek, hogy karcsú alakot szerezhessenek maguknak. Ha a "dietetikus" szó ismerős a számodra, akkor viszont valószínűleg jó úton jársz. A diéta annak a tudománya, hogy az ember úgy táplálkozik, hogy az a lehető legjobb legyen neki. Abban is segíthet, ha hízni vagy ha fogyni szeretnél, de az egész dolog kulcsa, hogy mindezt egészségesen tedd.

Duci gyerekként nőttem fel. Kisgyerekként egy elég necces tüdőgyulladásból sikerült kilábalnom, hosszas gyermekkorházi ápolás után csontsoványan kerültem haza. Ezt a környezetem, szerető nagymamám és a családom azzal próbálta mielőbb helyrehozni, hogy sok finomságot adtak nekem. Nem vagyok az a fogyókúrás típus, életemben ha kettőt kipróbáltam, de ez a kifejezés a laikus számára is ismerős lehet: jojó effektus. Ezt volt az első, hogy átéltem.

Jojó akkor alakul ki, ha egyensúly nélküli, helytelen diétával (éhezéssel) kínzod mgad. Az is lehet, hogy elérted a vágyott alakot, de milyen áron? Majd mikor a szervezetedben kiürültek a vésztartalékok, és te úgy érzed, szellemileg is teljesen belefáradtál, zabálni kezdesz. Mindez azért van, mert a tested pótolni akarja amit elvesztett. Ha jó ütemben fogysz le, hosszú idő alatt, mozgással és egészségesen, úgy hogy az életmódodat változtatod meg, akkor nem lesz jojó. Nem kell tőle félned.

Ez a dundi húsgombóc állapot nagyjából tíz évig tartott. Energikus, de lusta gyerek voltam. A gyerekeknek amúgy is sok energiájuk van. Nyáron a mamánál sokat gördeszkáztam, tinédzserként a nyár elmúltával végre látszott valami a férfiből, ami belőlem nő, de a sötét bőrszínnel a pocakom nem lett kisebb. A tornaórákon a kevés sportos gyerek kivételével szerintem a legtöbb gyerek nem szerzett túl jó élményeket. "Kígyó, béka, sólyom, zsiráf, víziló, oroszlán, teve, a mai órán egyenlően, mindenkinek ugyanazt a feladatot kell végrehajtani: másszatok fel a fa tetejére az almáért!" A gyenge teljesítmény még jobban elvette a kedvem a mozgástól, a kudarc nem tesz jót a gyenge önbizalmú tudat fejlődésének.

Azért valahogy túléltem a középiskolát. Sok tapasztalattal és barátokkal, de a szerelem csak plátói maradt akárhányszor ütött belém a ménkű. Bárki bármit mond, a vonzerőhöz nem kocka has kell, vagy ha nő vagy, akkor nagy mellek és széles csípő. Egyetlen egy dolog van, ami varázsszerként hat (a recept ráadásul uniszex), az pedig nem más mint az önbizalom. Ennek a dinamikája viszont olyan, mint a 21-es csapdája: ha nem tetszel magadnak, akkor nincs önbizalmad és nem találsz társat. Viszont amikor találsz, akkor megerősödik az önbizalmad és legyeskednek körülötted a keresetlen udvarlók.

Hogyan szerezhet hát önbizalmat az, akinek nincs? Jó barátom, a középiskolás színjátszó csoport vezetője (mellesleg testépítő) azt a tanácsot adta: ha egyensúlyba szeretnél kerülni önmagaddal, két dolgot tehetsz, mindegyik ugyanolyan hatásos: a.) fogadd el magad olyannak, amilyen vagy és szeresd magad; b.) ha változni akarsz, akkor vedd az irányítást a kezedbe és dolgozz meg érte!

A jelenség ami mindkét esetben is működik: ami kint, az van bent. Ép testben ép lélek. Vica verza. Tehát ha van önbizalmad, akkor egészséges leszel és szép is. Viszont ha nem tetszel magadnak, de megdolgozol érte és ezért széppé válsz, akkor örömmel nézel a tükörbe, és így lesz önbizalmad. Mind a két esetben bomlanak utánad a többiek. Viszont tudd, hogy ez az egész illúzió! Te mindig szép vagy! Ha teszel érte, ha nem! Ahhoz hogy megértsd, hallgasd meg mit üzen neked Nick Vujicic, a kezek és lábak nélkül született nagyszerű előadó.

Az első úthoz (szeresd magad) nincs szükség semmire, csak egy gondolatra. Fejben dől el. Bár lehet, hogy egyszerűbbnek tűnik, valójában ez a nehezebb út. Mert önző egónkba szorult tudatunk hiába látja a szorongást, és tudja hogy nincs rá szüksége, nem bír felül kerekedni önmagán. A tudás mögött nincsen valódi hit. Ha egy gondolati rögöt semmivé akarsz tenni, az hosszú folyamat. Ha egyet sikerül köddé foszlatnod, a többi is egyre könnyebben megadja magát, de addig marad (nekünk, földi halandóknak) a nehezebb út. Kell, hogy a kezünkbe vegyünk valami súlyt, a tudatunk így képes befogadni a dolgot: "igen, most már szép vagyok, hiszen megdolgoztam érte".

Mire húszéves lettem, még mindig távol álltam a csajoktól. A tükör egy csokigolyót mutatott bármikor is néztem bele. Bátyám talált egy nagyon ígéretesnek tűnő receptet, az Atkins-diétát. Mielőtt rákeresnétek, előre szólok, hogy a dolog elég veszélyes. Atkins bácsi májrákban halt meg. Ugyanis ha csak húst eszel egész életedben, a húsban lévő méreganyagok annyira megterhelik a szervezetedet, hogy a vége nem valami vidám. Erről azonban csak később szereztem tudomást, évek elteltével a Pannon Egyetem "wellness és fitness a hétköznapokban" című óráján. Atkins bácsi fő irányelve, hogy ne éhezz! Egyetlen kikötése volt, hogy a diéta első szakaszában naponta maximum 10 gramm szénhidrátot fogyaszthatsz. Amúgy kábé degeszre zabálhatod magad fehérjével, az úgysem rakódik le.

Az idő elteltével, nagyjából három hónap alatt leadtam majdnem húsz kilót. A kádban fölhúztam a lábam és összezárt térdekkel el tudtam nézni a combjaim között. Ez olyan (hitvány) idea, mint a csajoknál a bikinihíd. Ilyen élményem sohasem volt addig. Végre teljes embernek éreztem magam. Pár hónap múlva sikerült is becsajoznom. Az önbizalom persze a libidóhoz is kell, úgyhogy a karcsúságból adódó tartalékokból már csak a szexuális viselkedészavaromon kellett valahogy, néhány pillanatra felül kerekednem, hogy sikerüljön azt a fránya szüzességet is valahogy elveszíteni.

Nemrég múltam harminc. Az Atkins diétával kapott karcsúságom már sehol nincs. Van egy kis pocakom, de szeretek mozogni. Kerékpározok és sétálok, túrázok amikor tehetem. Viszont megtapasztaltam már az élet egy-két dolgát, és már tudom hogy az önbizalomhoz nem kell semmi más, csak hogy szeressük magunkat. Az pedig nem is olyan nehéz. Bárkinek, aki diétába kezdene, javaslom, hogy semmiképpen ne éheztesse magát, és a monoton étkezést is felejtse el (káposztaleves kúra és hasonló baromságok). A lényeg, hogy fehérjéből és szénhidrátból is egyenlő arányban fogyasszunk: húst, halat, zöldségeket, sok értékes, bennük lévő vitaminnal rosttal és nyomelemmel. Ha valóban változtatni szeretnél az alakodon, akkor a kiegyensúlyozott étrend mellé kezdj valamit sportolni. Sétálj sokat, vagy nézz ki valami egyszerű dolgot, és menj ki rendszeresen. Az elégedettség és a mosoly garantált! :)

Fotó: Antony-Hell

Metamorfózis

Néha elérkezik az életünkben egy-egy olyan pont, amikor gyökeresen megváltozik valami. Bennünk, körülöttünk, de általában az egyik miatt a másik is átalakul.

Veled mikor fordult elő ilyen legutóbb? Van hogy nem is emlékszünk rá, vagy a jelenben nem is tudjuk, hogy pont ez az a pillanat.

Egy saját élményemről szeretnék most mesélni nektek. Arról, hogyan találtam vissza hosszú tévelygés után az igaz útra. Na persze mindenkinek más az igaz.

A történetet kezdetén, lassan két éve, elhatároztam, hogy építek egy bivalyerős számítógépet. Az előtt, az egyetemen és a munkában is laptoppal rohangáltam. Szabad voltam, mint a madár. De az elhatározásomban benne volt, hogy most már gyökeret ereszthetek. Valami a koponyám mögött erre a szűk, digitális kaleidoszkópba húzott befelé. A gép hónapról hónapra egyre több és jobb alkatrésszel bővült. Végül elkészült a szörnyeteg. Hosszú órákat töltöttem az extra szélesvásznú monitor előtt, a legújabb játékok bűvöletében, idegen világokat bejárva. Volt hogy hajnalig, üres aggyal, csík szemmel, zombiként, száguldoztam egy óriási sziget autópályáin, a GTA 5 világába merülve. Hétköznapok és végtelennek tűnő hétvégék múltak így el.

A történet csúcspontja felé most tartunk félúton. A párom is érezte, hogy valami nincs rendben. Ő másba volt belemerülve. De egy ideje csak gyártottuk egymás mellett a hétköznapokat, valódi kapcsolat, kapcsolódás nélkül. Néhány hét és hónap alatt eljutottunk arra az elhatározásra, hogy négy év után külön folytatjuk az utunkat. Egy másik lakásba költöztem. A gép is új szentélyt kapott, a nappali közepén, egy masszív és erős fa íróasztalon.

Napjaim sokáig hasonlóan teltek, mint korábban. Egy napsütéses tavaszi napon a munkából hazaérve mégis valami máshogy történt. Szokásomhoz híven betettem valami zenét, készítettem egy jó gazdag vacsorát. Rántotta, hagymával és egyéb zöldségekkel, magos kenyér, bögre tejjel. Majd leültem a szélesvászon elé, hogy még az első falat előtt találjak valami jó filmet a vacsora mellé. Hosszú percekig görgettem a listákat. Több portálon is kutattam, olvasgattam az ajánlókat és lapoztam. Majd egy órán át keresgéltem, mindhiába. Aztán egyszer csak megvilágosodtam. Rájöttem, hogy nincs olyan film a világon, ami le tudna kötni. Mindegyiket láttam már. Vagy ha nem is, akkor sem tudott nekem egy sem újat mondani. Ennyi hát? Itt a vége? Sem az internet, sem a színek a fények, sem a képek nem tudtak többet adni. Kikapcsoltam a gépet.

Nyugatra néz a lakás. Az aranyló vörös naplementében leültem a szoba közepére. A kis asztalnál, csendben nekiláttam a vacsorámnak. Bennem is csend volt és figyelem. Talán akkor, legelőször tapasztaltam meg az étkezés szertartását a maga teljességében. Minden mozdulatra és ízre, színre, illatra figyeltem. Élmény volt, anélkül, hogy más ingereken tovább éheztettem volna az agyam, elektromos szmogtól, zajoktól és mozgóképektől mentesen.

Utána még napokig nem kapcsoltam be. Kimentem a természetbe és megéltem a sétát is, a levegőért, a napfényért és magamért. Egy hónapra rá eladtam az számítógépet. Helyette egy sokkal szolidabb masina került az asztal mellé, alapvető funkciókért. Nem kell gépi játék. Kiéltem magam benne. Már nem volt többé szükségem e fajta szórakoztató rendszerekre. Helyette túrázni kezdtem és nyitott szemmel járom a világot azóta is. Ekkor léptem arra az útra, ami a blog íráshoz is vezetett. Gyere velem te is egy darabig! Szabadítsd fel magad! Emeld fel a Földet! Teremts!

/ Kép forrása: ozvena metamorfozy by RolandStoklas /