Szexuális forradalom

Titkolózunk, elhallgatunk és tabukat gyártunk? Vagy nyíltan beszélünk, meghallgatjuk a másikat? Mikor lehet elkezdeni a szexualitásról beszélgetni? Sok szülő úgy gondolja, hogy van tizenegynéhány éve arra, hogy felkészüljön a nagy alkalomra, ahol pár percbe belesűrítheti mindazt az információt, ami az egészséges élethez szükséges.

Érdemes a témában átfuti Geist Klára szexuálpszichológussal készült interjút, ahol hasznos tanácsokat kaphat a szülő, arra vonatkozóan, hogy miként álljon hozzá a témához. Nem lehet elég korán kezdeni, persze a kicsik értelmi és érzelmi szintjéhez mért felvilágosítást. Ahogy az is fontos, hogy még húsz évesen is szükség lehet a szülő tapasztalatára, mert ebben a korban alakul ki az önkontroll, ami lényeges része a felnőttként működésnek.

Egészséges felnőttként is igaz, hogy ép testben ép lélek. Ami kint, az van bent. Szóval ha megfelelő tápanyagokat viszünk be, vitaminban gazdag ételeket és mindent megadunk a gyerekünknek, még mindig lehet belőle gondokkal küzdő felnőtt. A szexuális viselkedészavarok kialakulásának egyik fő oka, hogy nem tanulunk meg bánni a saját testünkkel, nem tudunk mit kezdeni magunkkal és nem tudjuk hogy miként viselkedjünk másokkal; sokszor megnehezítve ezzel egy párkapcsolat kialakulását és működését.

Szerencsére már más szelek fújnak ezen a téren is. Régen sokkal általánosabb volt, hogy megszégyenítés és félrevezetés eszközével éltek a szülők és a tanítók. Hogyan gondolhatja bárki, hogy egészséges testképe és világképe alakul ki a gyereknek, ha szégyenli magát? Kisgyermekként persze még az egyszerű különbségeken van a hangsúly, hogy a kislányé és a kisfiúé is másként néz ki, de mind a kettő pisilésre való. A lányok kamasz korban a szexualitást az érzelmekkel egyből összekötik, míg a fiúknál az érzelem csak később társul hozzá.

"Kezeket a paplan főlé, éljenek a csajok! Ne igyatok mosatlan gyümőlcslevet!" Hangzanak el Fábri Sándor szájából minden este a műsorzárásnál a már védjeggyé váló mondatok. Ehhez kapcsolódik még a jól ismert átok, hogy ha maszturbálsz, meddő leszel és megvakulsz. Igazán izgalmas, horror filmbe illő szituáció ugyan, bár a valóságalapja zéró. Az autoerotikus viselkedés természetes és egészséges, kisgyerekek esetén is, ahol ez a folyamat a fejlődésük és az önismeretük része. Persze meg kell tanulniuk, hogy ehhez nem a játszótér a megfelelő helyszín, hanem mindennek megvan a maga helye és ideje.

Főként a fiú gyermekeknél az érzelmi fejlődés lassabb, így a szülő feladata hogy ezt a hátteret biztosítsa. Az internettel kéznyújtásnyi távolságra került minden tartalom, keresés nélkül is könnyű szerrel találkozhatnak a fiatalok is a pornográf anyagokkal. Botorság azt hinni, hogy egy megfelelő szűrő program megoldja a helyzetet, ha az adott gépen ez jól is működik, a gyermek biztos máshol is hozzáfér az internethez, így nem lehet kikerülni. Ezért fontos tudatosítani, hogy amit ezeken a képeken lát, az egy karikatúra szerű, mímelt helyzet, ami a felnőttek fantáziájának izgatására lett kitalálva, de semmiképpen sem természetes viselkedést ábrázol. Pont annyira idegen szituációkat mutat, mint amennyire beteges hogy egyes emberek a testképüket felesleges protézisekkel torzítják el, műmellek és egyéb borzalmak segítségével. A pornográfiának van egészséges formája is, valamint több szintje. Az értékes tartalmak közé sorolnám Vadim Stein fotográfus munkáit. Ha van erre mód, igyekezzünk a tiltás helyett jó példával szolgálni.

A felnőtt korban sem áll meg a folyamat. Tapasztalunk és tanulunk egymástól. Ha másoknak problémái vannak, utánaolvasunk és megismerhetünk érdekes élethelyzeteket, amiket a bizalom és a nyílt hozzáállás segíthet feloldani. Az életművészet része a szexuális élet művészete is, eme kánon egyik alapműve a Kama Sutra, aminek jelentése: a szerelem tudománya. Az indiai kultúra a szexualitást sosem kezelte tabuként, ez a mű is életre tanít, ha tehetjük ismerkedjünk meg vele.

Fotó: aNdikapatRya

Empátia vs Szimpátia

A pszichoforu portálon jelent meg egy cikk a témában nemrég. A videó szerda keretein belül lássuk mit mutat a kép. Elég ha szimpátia, vagy tegyünk rá még egy lapáttal? A képsorból kiderül, hogy Dr. Brené Brown miképpen látja a dolgot.

A szégyen kultúrája

Van egy fajta minőség, ahol szépen elkülönül a keleti és a nyugati társadalom. Ez nem szigorúan földrajzi alapon történő megkülönböztetés, inkább az általános kulturális fejlettség és a belső működés különbsége. Valami olyasmi, mikor régen a nyugat volt a korszerűség, amire a magyarok áhítoztak, és mi voltunk az elmaradott kelet. Lassan beszűrődtek a modern termékek, a rágó, a csoki, az autók és a gyors éttermek. De a lényeg valahogy mind máig távol maradt. Az anyagot behoztuk, de hol a szellem?

Hamar Dávid azonos című előadásában értekezik a szégyen és a bűntudat alapú társadalom különbségeiről. Ahol az első egy oktalan cselekedet, a másik pedig (ahogy a szó is jelzi) tudatos. Egyik tipikus példa: angol Katlin reggel fáradtan indul el otthonról, figyelmetlensége miatt árokba vezeti az autót. Mikor hazaér, otthon ezeket a reakciókat kapja az apukától: jaj de jó hogy egyben vagy, de jó hogy épségben hazaértél; ezt nagyon elrontottad, levonjuk a konzekvenciát és tanulunk belőle; itt a kocsi kulcsom, holnap menj ismét arra és figyelj a környezetedre; aludd ki magad és kipihenten nem eshet bajod.

A magyar Kata is hasonló szituációba kerül, viszont a baleset után az első gondolata, hogy mekkora egy állat vagyok, hogy lehetek ilyen béna és hogy mit fognak hozzá szólni otthon. Hazaérve az apja ezzel fogadja: mekkora egy hülye vagy kislányom; még egy autót sem lehet rád bízni; ha tudod hogy másnap korán kelsz, miért nem vagy képes arra, hogy időben lefeküdj?

A bűntudat alapú kultúrában az apa kinyilvánítja hogy mi a sztenderd, hogy ezt te nem érted el, de közli azt is, hogy mit és hogyan kellett volna másképp csinálod, segít benne, valamint lehetőséget biztosít arra, hogy legközelebb másképp cselekedj, hogy tanulj a hibádból.

A szégyen alapú kultúrában nem tudjuk hogy mi a sztenderd, csak azt hangoztatja az apa, hogy te hülye vagy, hogy elcseszted és a szituációból hiányzik a tanulásba fektetett bizalom. Nem segítek benne hogy holnap elérd a célod, csak el akartam mondani hogy hülye vagy.

Ebből az is látszik, hogy a probléma értékelési attitűd mellett a másik különbség, hogy létezik és ismert-e az elvárás, a sztenderd. Mi történik a magyaroknál, ha buszra várnak? Amint megérkezik a jármű, egyszerre ostromolják meg az ajtókat és tülekednek. Angliában viszont sorban állnak és igyekeznek figyelni arra, hogy érkezési sorrendben szálljanak fel; illetve a bunkó magyart vagy kínait a sor végére küldik és rendre utasítják.

Egy kutatásban összehasonlították a japán és a más társadalmakban működő csoport dinamikát. A lényeg az volt, hogy mind a két csoport kapott egy feladatot, amit a lehető leghatékonyabban kellett megoldani, miután kiválasztották a vezetőket.  A japánoknál nem volt kérdés, a legidősebb ember került a csapat élére. Ő az élettapasztalatával és a bölcsességével felismerte, hogy az adott szakterületen melyikük tud megfelelő megoldással szolgálni; minden fordulópontnál az öreg kikérte az adott ember véleményét, és belátóan osztotta ki a feladatokat, nem ő akart mindent megoldani.

A másik csoportban káosz uralkodott, rengeteg idő elment azzal hogy a főnökségért küzdöttek és vitatkoztak egymással; és miután nagyjából rendeződtek a szerepek, akkor is folyamatos feszültség volt a tagok közt és a feladat megoldása is jóval lassabban és nehézkesebben folyt.

Az egyik probléma, hogy a szégyen alapú társadalomban nem ismerik a sztenderdet; a másik pedig hogy ha mégis ismert, akkor az ellen lázadnak és elutasítják. A nyugati felfogás szerint adott szituációban a helyzethez illő elvek szerint működünk. Mindenki ismeri és tiszteli a törvényeket, ha valaki mégis eltér vagy hibázik, az megkapja a jogos büntetését, ám lehetősége van tanulni belőle és legközelebb helyesen cselekedni. Nálunk viszont mindig az adott környezet határozza meg, hogy ki a hangadó, kinek az viselkedéséhez kell igazodni, ki az aki keresztbe tehet nekünk, ha nem úgy működünk, ahogy azt ő elvárja. Ha adott esetben ez a személy egy bölcs ember, akkor jól tud működni a csoport, de gyakoribb eset, hogy ez nem így történik; és a nem ismert szabályok be nem tartása váratlan következményekkel jár, megszégyenítéssel együtt.

Képzeljük el, hogy van egy szlalom pályánk, ahol bóják jelzik a kijelölt utat. A sztenderdet tisztelők felismerik az utat, betartják a szabályokat és élvezik a sebességet, a kanyarokat; nagy feladatként de élményként fogják fel. Aki a szabályok ellen lázad, az dühös a bójákra, önkényesen kikerüli vagy felrúgja őket, utálja magát és a pályát is és nem találja a helyét.

Íratlan szabály, hogy mondjuk egy koncerten (vagy egyéb közösségi rendezvényen) ha jó helyet szeretnél magadnak, akkor időben érkezel és a te kis területedet mások tiszteletben tartják. Nálunk történt meg, hogy anyuka és a kislány egy ideje várták az esemény kezdését, de a lány valamiért elszaladt és az anyuka utána. A helyükre állt egy pár. A legnagyobb jóindulattal, ha odamegyek hozzájuk és elmondom: ne haragudjanak, de ezt a helyet már korábban lefoglalták, csak egy pillanatra el kellett lépniük. Milyen válasz érkezik rá? Jó' van, jó' van, nem kell mindjárt gorombáskodni. Valójában hol volt ebben az agresszió? Csak a fogadó félben, mert az forgott az eszében, hogy mekkora egy szerencsétlen béna alaknak tartanak engem, hiszen rám kellett szólni hogy rossz helyen állok. Pedig mi kívülről látjuk, hogy nem erről van szó.

A témához illik Almási Kitti interjúja is, ahol arról beszél, hogy jobban félünk a kudarctól, mint amennyire a sikerre vágyunk. A kudarc másik neve a megszégyenülés. Jó eszköz lehet, hogy elkezdjük feljegyezni azokat a helyzeteket, amiket félelemmel és szorongással éltünk meg. Majd pár nap vagy hét elteltével húzzuk ki a listáról azokat, amiket utólag nem is tartunk fontosnak és relevánsnak. Ki fog derülni, hogy az eseteknek csak a töredéke az, amivel dolgunk van, az összes többit csak magunknak generáltuk.

Úgy gondolom, hogy ennek a témának a megoldása a mi kezünkben van. Ha ismerjük azt, hogy mi a különbség a szégyen és a bűntudat között; valamint józanul meg tudjuk ítélni az adott szituációt, akkor sikerülhet egészséges környezetet teremteni magunk köré; sikerülhet megérteni és tolerálni mások viselkedését, és nem szégyenkezni, hanem tanulni belőlük.

Fotó: Grinch7

Ajurvéda - Pál Tamás

Pál Tamás mesél arról, hogy mi is az az ajurveda. Az élet tudománya. A természetben megjelenő összefüggések ismerete. Nem vallás és filozófia, hanem szelíd egyensúly, ami jó életet biztosít a módszer alkalmazóinak. Legyen harmónia bennünk és legyen harmónia a természetben. Ennek az egyensúlynak a megőrzésében segít az ajurveda.

Meditáció, a munkában és úgy egyáltalán

A meditáció szó jelentését számomra sokáig misztikus köd fedte. Pedig az eredeti jelentése csak annyi: gondolkodás. Tehát ha azzal a szófordulattal élek, hogy erről a dologról most meditálnom kell, az teljesen helyén való. Nem kell ahhoz lótusz ülésbe vágnom magam, zümmögni a gégémmel és légzéstechnikával elrepítenem a elmémet egy másik dimenzióba. Egyszerűen arról van szó, hogy józan paraszti ésszel átlátni a dolgok összefüggésén és olyan tudatállapotot teremteni, ahol megengedjük magunknak, hogy a megoldás megszülessen, előítéletektől és akarástól mentesen.

Már biztosan hallottad te is, hogy ha legközelebb cselekszel, inkább számolj el háromig, vagy tízig és csak utána reagálj. Próbálj hideg fejjel gondolkozni, ne légy olyan forró fejű. Mert amikor az érzelmek hullámai összecsapnak a fejünk fölött, akkor a stressztől vezérelten már csak két ősi reakciónkra támaszkodunk: vagy támadunk, vagy menekülünk. Ez nagyon nem király, főleg ha olyan szituációban játsszuk el ezt, ahol ennek tényleges tétje van, amikor vérre megy. (Persze ha jól gondolkodsz, ilyen helyzet nem létezik.)

Legtöbbször a munkával kapcsolatban kerülünk olyan szituációkba, ahol fel kell venni a kesztyűt. Az utcán ha szembejön velünk egy kellemetlen dolog, megtehetjük hogy kikerüljük és tovább megyünk. De a dolgozóban a helyzeteket kezelni kell. Kötelező, hiszen ezért kapod a fizetésed, hogy megoldd a problémákat. De mi van akkor, ha a sok stressz miatt már aludni sem tudsz rendesen, otthon is a munkán jár az eszed és még hétvégén is előveszed a gépet, hogy "egy kicsit" felkészülj a hétfői meetingre.

Nemrég hozzám került egy érdekes könyv: Tudatos jelenlét a munkában címmel, Anna Black írta és az Angyalműhely Könyvek gondozásában jelent meg. Esküszik rá, hogy ha tudatosan a jelenben vagy munka közben is, örömet hoz a mindennapi tevékenységek elvégzése; erősíti az önbizalmat; az automatikus reakciók helyett tudatos válaszokra kélsztet; csökkenti az átélt stressz hatásait és javítja a problémamegoldást. Mindezt a "mindfulness meditáció" technikájával, amivel persze pozitív változásokat érhetünk el környezetünkben.

A könyv 140 oldalon keresztül vitatja a témát, színes illusztrációkkal és lélegző tipográfiával igazán olvasóbarát, csak úgy vonzza a tekintetet és közös felfedezőútra hív. Mindazonáltal hogy könnyen érthető, annak aki már kicsit is közelebb került az ezotéria tüzéhez, lehet hogy esetenként túl szájbarágósnak tűnhet. De valójában pont ezért kifejezetten gyorsan végig lehet pörgetni, miközben lapozgattam, úgy ugrált a szemem a sorok között, mint az iskoláslány a lépcsőfokok között.

Mindamellett hogy meghagyjuk magunknak az időt és a teret arra, hogy akkor foglalkozzunk a munkával, amikor arra szükség van, a való életből merített példákkal mutatja meg, hogy milyen pozitív hatásai vannak, ha megfogadjuk a tanácsokat.

Ha már munka, akkor valamilyen kommunikáció biztos van. Kapsz egy emailt, amiben a kolléga vagy egy kuncsaft képtelenségeket kér, értetlen és emiatt elgurul a gyógyszered. Ilyenkor a képzetlen elme lángra gyúl és visszakézből úgy leosztja a levél íróját, hogy a küldés gomb lenyomásával a laptop is keresztül szakad az asztalon; és amúgy is mindenki elmehet melegebb éghajlatra. Az okosabb ilyen esetben elszámol háromig. Tudatosítja magában, hogy: oké, negatív gondolataim vannak, legszívesebben kiosztanám őt, kimondom hogy nem esik jól, hogy a másik fél úgy gondolja hogy jobban tudja nálam, hiszen nekem már iksz év tapasztalat van a hátam mögött. Esetleg kimegyek a friss levegőre és iszok egy forró teát. Mire visszaérek az irodába sokkal frappánsabb és a helyzethez illő választ tudok írni. Sőt olyan is előfordult már, hogy mire tízig számoltál, a kolléga újabb levélben kifejtette hogy mégsem jó ahogy korábban gondolkodott és inkább rád bízza a döntést. Minden megoldódott, minden szuper. És mi lett a stresszel? Agyő gond, agyő problémák.

Anna Black könyve jó eszköz azok számára, akik még sosem meditáltak, hiszen a gyakorlatokat is bemutatja, és még lótuszülésre sem kényszerít minket, levitálnunk sem kell; ezzel együtt szórakoztató olvasmány azoknak, akik már járatosak a témában.

A munka mellett az élet más területén is sikerrel alkalmazhatóak a meditatív technikák. Egy baltimore-i iskolában a hétköznapok részévé vált. Itt a renitens diákokat nem fenyítik és leszidják, hanem egy kellemes, meleg, színes és csendes szobába vezetik őket, ahol gyakorlott szakemberekkel együtt meditálhatnak. A tanulmányi eredmények javulnak, a diákok és a tanárok is megtanulták kezelni a stresszt.

A lényeg, hogy ha valami nem frankó, higgadjunk le és meditáljunk együtt. ;)

Fotó: yangxueguo

Tari Annamária - Öröm, fájdalom, tabu

Milyen dinamikája van a jelen kori kapcsolatoknak? Hogyan hat a modern élet a szociológiára? Mára természetessé vált, hogy középkorú nők vállalnak gyereket, az előtérbe került a karrier; míg sok férfi otthon marad, a tűz mellett. Hogy hat ez ránk? Tari Annamária előadása.

* Az eredeti videót törölték. Annamária másik hasonló témájú képanyagát tettem a helyére. Manapság pedig a digitális tartalmak hatásai felé evezett a kutató. Ezzel kapcsolatban ajánlom még a Közösségi média és tudásmegosztás-t is!

Tudatosság a párkapcsolatban

Valóban megértjük egymást? Mit is kezdünk a párunkkal? Miről szól a köztünk lévő kapcsolat? Ezeket a kérdéseket igyekszem most körbejárni. Folyamatosan kutatok ebben a témában is, legutóbb szeptember közepén Pál Feri előadásán, Veszprémben hallgattam őt erről értekezni. Valamint a mai napon találkoztam Kereszty András György videójával, ahol sok közös vonást véltem felfedezni az ő gondolatai és Feri atya szavai közt.

(Remélem Feri atya megbocsátja hogy az ő előadását mesélem el nektek. Ígérem, saját gondolataim is lesznek, és itt most ne menjünk bele abba, hogy hol a határa az intertextualitásnak és a plágiumnak. Ha egymás tudati szintjének az emeléséről van szó, úgy gondolom semmi nemű önzőségnek nincs helye.)

Feri megjelent a színpadon, én élőben még nem is láttam eddig, óriási nagy, magas égimeszelő, őszes halántékkal és csillogó szemmel. Anekdoták és történetek, mese közben tudunk a legtöbbet tanulni. Így van beállítva az ember. Tudjátok, olyan ez a sztori, mint amikor a pácienst fogadja a pszichológus, és a beteg így kezdi: engedje meg doktor úr, hogy mielőtt belekezdenénk a terápiába, még had mondjak valamit! Feri szereti így felépíteni az előadását. Szóval először a kommunikáció működéséről beszélt nekünk.

Tudjátok-e, hogy mi a legnagyobb befolyásoló tényező azzal kapcsolatban, hogy a másik mondandójából mennyit és hogyan vagyunk képesek befogadni? Akár hiszitek, akár nem, ez maga a befogadó személye és lelki állapota. Ugyanazt a közlést száz ember ezerféleképpen értelmezi, és ezek alapján másként is reagál.

Váltsunk át a párkapcsolati példára. Megbeszéltél egy találkozót a szerelmeddel, még csak néhány hete ismeritek egymást. Kapsz tőle egy üzenetet, hogy "Öt percet kések". Ennyi áll csak benne. Nagyon izgatott vagy, örülsz neki, arra gondolsz, hogy milyen kedves, hogy előre szól. Milyen megbízható személyiség, biztosan jó lesz vele együtt élni és már előre látod magad előtt, hogy ebből csak jó dolog sülhet ki.
Ugyanez a szituáció lezajlik néhány év múlva, ismét azon a helyen lenne találkátok, amikor kapsz egy üzenetet, amiben ez áll: "Öt percet kések". Mi jár az eszedben? Tipikus. Megvárat. Már nem is vagyok olyan fontos a számára. Lehet, hogy mégsem őt kellett volna választanom?
Aztán úgy alakul, hogy mégis együtt maradtok, esetleg vannak gyerekek, a rohanó életben úgy hozza a sors, hogy nem is otthon, hanem az első randevú helyszínére találkozót beszéltek meg. Te már ott vagy és várod őt, mikor üzenetet kapsz: "Öt percet kések". Mi jut eszedbe? Hát... láttunk már ilyet. Ennyi éve együtt vagyunk már, és ezt kapom? Ezt érdemlem? Hát persze, már az elején láthattam volna, hogy ez lesz. Én vagyok a legkevésbé fontos a számára. Nem tudom, hogy mi lesz így ebből.

Látjátok? Mind a három esetben ugyanaz volt az üzenet, csak a befogadó hozzáállása változott. Az idő elteltével is rárakódhatnak a befogadás minőségére bizonyos rétegek, de ezek közül is a tapasztalatokon túl az egyik legfontosabb tényező a lelki állapot és a prekoncepció. Ha sikerül előítéletektől mentesen, az adott helyzetre nyitottan fogadni a bejövő üzenetet, akkor nagyobb valószínűséggel őrizhetjük meg a belső egyensúlyt és tarthatjuk tisztán a kommunikációs teret.

Meglehetősen sok alapvető különbség van a férfi és a nő között. Ez úgy gondolom, hogy mindenki számára triviális. A magán életben az egyik célom, hogy ha egy párkapcsolat már kialakul, akkor a közös életben is sikerüljön együtt előre haladnunk, a nélkül, hogy a hétköznapok arról szólnának, hogy csak gyártjuk egymás után a napokat. Hogy kerülhetjük el azt, hogy ellaposodjon ez az egész? Fontos tudni, hogy a férfinak és a nőnek mások az igényeik. Egy nő alapból többet kommunikál, neki nagyobb igénye van rá. Napközben is sokat gyakorolja eme tevékenységét, de munka közben nem igazán tudja kiélni magát, vagy ha gyerek mellett van otthon, egész nap, akkor pláne. Úgyhogy mikor hazaér szeretné bepótolni ezt, és beszélgetést kezdeményezni a társával. A férfi nem beszél sokat, viszont a munkájára koncentrál, összpontosít és amikor hazaér egyetlen dologra vagyik igazán, hogy a stressztől megszabadulva leüljön a kis tüze mellé (legyen az a számítógép, vagy a tévé).
Egy kutatásból kiderült, hogy a férfiak ilyenkor milyen műsort néznek. Amint valami olyan történne, ahol a történetben valami probléma jellegű dolog merül fel, ők egyből elkapcsolnak. Valószínűleg ezért lettek olyan sikeresek az olyan műsorok, mint a forma 1 vagy a foci. Ott nyugodtan nézhet ki a fejéből a pasi, a nélkül hogy bármi frusztráció érné.
Bezzeg a nők. Ők oda vannak a brazil és latin szappanoperákért, ahol tisztában van azzal, hogy a Jose Armando milyen baráti kapcsolatot ápol a szerelme unokahúgának a nővérével, aki mellesleg a főnökének is a szeretője, de most éppen féltékenység miatt zavaros a kapcsolatuk.
Szóval a nő hazaér és kommunikálni szeretne. A férfi nem annyira. Ezt az ellentétet is kezelni lehet. Néhány egyszerű stratégiával. Két dolog van, amit a nőnek nem szabad tennie: az egyik a durva kezdés, a másik az elárasztás. Az elsőre példa: "Már megint nem vitted le reggel a szemetet, mikor már tegnap megbeszéltük, hogy elintézed." Mit gondoltok, ez után mennyi esélye marad a nőnek arra, hogy sikeres párbeszédet folytasson? 10%, nem több. Az elárasztásra példa: "Kicsim, tudod hogy a mama gyógyszereit holnap reggel meg kellene venni, és arra gondoltam a hétvégén bevásárolhatnánk, mert a Jóskáék is jönnek vendégségbe, de akkor már a garázs ajtót is meg kellene szerelni..." Ez után vajon mennyi marad az esélye annak, hogy sikerül valamit kihozni a beszélgetésből? Összesen 1%. Ekkor a férfi legvalószínűbb hogy beveti az ő stratégiáját, a menekülést.

Erre a helyzetre is van megoldás persze. Igyekezzünk kerülni a negatív stratégiákat. Kérdezzük meg a párunkat arról, hogy mikor tudnánk beszélni, ha látjuk rajta, hogy nagyon "elfoglalt". Ha esetleg fontos és hosszabb beszélgetésre lenne szükség, akkor találjunk a héten egy olyan napot, amikor ezt összehozhatjuk. Ha a férfi előre tudja, hogy mi vár rá, akkor betervezi és a munkahelyén sem terheli úgy túl magát, és este jobban félre tudja tenni az agy kikapcsoló programját.

Feri atya persze másról is mesélt, engem a legjobban ez fogott meg. Kereszty András még azt is tárgyalja, hogy milyen fontos hogy ne a másiktól tegyük függővé magunkat, tanuljunk meg önállóan, egyész-ségesen működni, és úgy a párkapcsolatban is jobban funkcionálunk majd. Ha érdekel a téma, ajánlom a fent belinkelt videóját. Legyen szép napotok!

Fotó: pace067

Vegyipar helyett gyógynővények

Ha hiszitek, ha nem, az összes testi nyűgöt lehet gyógynövényekkel kezelni és gyógyítani. Persze ez egy teljes embert igénylő szakma, amit ma már nagyon kevesen művelnek. Szabó Gyuri bácsi jelenleg 88 éves és kicsattanó egészségnek örvend. Rendszeresen jár az orvoshoz, ő segít a diagnosztizálásban, de füves ember lévén minden nyavalyáját maga kezelni, száz százalékos hatékonysággal. Én az Everness fesztiválon találkoztam vele, fiatalokat megszégyenítő formában állt a nagyérdemű elé, és mindent elmondott, amit tudnunk kell. Ha mégis valami kimaradt volna, kérdezzünk bátran!

Izzasztó kunyhó

Programajánló is a mai bejegyzés. A Karabaksa tanyán a holnapi napon ismét izzasztókunyhó szertartás lesz. Ez a rituálé a mai, modern szaunák őse. Arról fogok mesélni nektek, hogy mi is ez és hogy miként éltem meg az élményt. Így ha legközelebb lehetőségetek adódik részt venni rajta, talán lesz kedvetek csatlakozni.

Két hónapja, a nyár végén egy közeli jó barátom invitált erre a szertartásra. Innen a Dunántúlról, Veszprém környékéről indultunk, négyen. A Karabaksa tanya az Alföldön található, Kecskemét közelében, Felsőmonostor és Bugac között. Jó hosszú út várt ránk, három és fél órán keresztül kocsikáztunk. Közben megálltunk gyümölcsöt vásárolni és a Duna mellett lehúzódtunk kicsit, hogy a parton pihenjünk rá a még előttünk álló útra és befogadjuk a folyó áramlását. Három óra körül értünk a környékre. Az útleírás számunkra nem volt elég pontos, egész sokat keveregtünk a környéken, de végül jó helyre érkeztünk.

Ha ilyen szertartásra készülsz, érdemes tudni, hogy ehhez a megtisztulási folyamathoz a böjt is hozzá tartozik. Az őseink ezt még komolyabban vették, most már csak az az elvárás, hogy előző napon lehetőleg csak gyümölcsöt fogyassz, illetve könnyű ételeket. A szertartás napján pedig lehetőleg csak vizet igyál, esetleg reggelire egy kevés gyümölcsöt. Szív és érrendszeri betegségekben szenvedőknek nem ajánlott; épp ezért fontos, hogy az egészséges ember is józanul és kipihenve érkezzen, minél többet bírjon a szervezetünk.

Szépen rendben tartott udvar, istálló, tűzhely, színes asztalok, frissen nyírt fű, gondos kert, zamatos levegő és mosoly várt ránk. Nekünk ez volt az első, de voltak ott olyan emberek, akik már többször izzadtak itt. Fehérholló Öskü, a sámánunk fogadott minket. Egy ideig szabadon kószáltunk, lepakoltuk a gyümölcsöket és az elemózsiát a nemrég épült szabadtéri, fa kunyhó-tető alá, az asztalokra.

A meghitt hangulatot és erőt sugárzó tűzben már izzottak a kövek. Két kunyhó közül lehetett választani; az udvarban egy kisebb és egy nagyobb is fel volt állítva. Mi a nagyobbat választottuk. Mikor éppen nem használják őket, kívülről csak a faágakból épített váz szerkezet látható, és a kör alakú építmény közepén, a földbe ásott mélyedés. Ebbe kerülnek majd a kövek. Amíg a tűzember még a lángokat táplálta, beültünk Fehérholló jurtájába, ahol elmondta nekünk hogyan is fog zajlani a délután.

A fa szerkezetre régen a törzs tagjai terítették a családok legszebb, hímzett takaróit. Ma már a sámán gondoskodik erről. A sátorban majdnem teljes sötétség van, csak a szintén fedett bejárat felől szűrődik be egy kis fény. Négyszer ismétlődő ciklusból áll a szertartás. A legelső kör elején hét vagy több izzó követ kér a sámán, amit a közepén helyez el. Minden kör elején újabb kövek kerülnek a kunyhóba, a sámán megérzése szerint. A kövekre gyógynövényeket szórunk, a sámán behajtja az ajtót és vizet önt az izzó kövekre. A gőz és a forróság elönt mindenkit; a sámán dobolni kezd és énekelni, a csoport is vele kántál. A közös zene és a ritmus segíti a révülést és összetart minket. Két dal között ismét vizet önt a kőre és növényeket (varázsport). A ciklus végén a vízember egy tálban vizet hoz a sámánnak, aki ezt körbeadja. Amikor hozzád kerül a tál, imádat és jó kívánságodat megoszthatod a többiekkel és kortyolsz az edényből, majd tovább adod.

Az izzasztó kunyhót a ciklusok végén lehet elhagyni. Ha már egyszer kimentél, már nem jöhetsz vissza. A megtisztulási folyamat egyben a születés szimbóluma is. Odakint a vizes ember ad inni, és leheveredhetsz a földre, hogy kipihend az élményt. Nyugalomban és csendességben hagyjuk egymást, amíg a szertartás befejeződik. A sámán időt hagy mindenkinek, hogy a négy ciklus, a kunyhó elhagyása után mindenki magába szállhasson.

A társaim közül, akivel a tanyára érkeztem, az egyik srác már az első kör után kiment, nem bírta tovább. Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kell a leggyengébbnek lennem, hogy más felvállalta ezt a szerepet. Mint kiderült, ő évek óta szív problémákkal küzd. Törődik magával, sportol amennyit tud, főleg kerékpározással és úszással tartja magát fitten. Eljött közénk, hogy próbára tegye magát. Viszont botor módon az előéletét nem osztotta meg velünk, ilyen esetben legalább a sámánnak tudnia kell erről. Vigyázzatok magatokra!

Nekem a második kör végén ki kellett jönnöm. Melinda a harmadik után dőlt ki, Dávid barátom viszont végig bent maradt. A tapasztaltak szerint ez mindig más, az állóképességed függ attól hogy éppen milyen passzban vagy, és hogy éppen most milyen megélésre van szükséged.

A jurtában ülve a szertartás előtt és után is húztunk Tarot kártyát. Hogy milyen üzenettel bír a számodra, az rajtad múlik. Igazán találónak éreztem mindegyiket. Először az "üres-ség" kártyát húztam. A többi lapon szép színes ábrák vannak, ezen semmi nem volt. A végén pedig a "forrás" kártyát választottam ki "véletlenül". Ez nagyon jó volt, egy ideje célom hogy visszataláljak a gyökereimhez, ahonnan ujjá születve, bölcsen és megtisztulva, az erő birtokában indulhatok utamra.

A szertartás után megosztottuk egymással a hozott elemózsiát és beszélgettünk a megélt élményről. Ha teheted, és úgy hozza a sors, legközelebb csatlakozz te is!