Belső és külső utazás a szabadság völgyében

Ennél elszántabb elszálltabb címet nem is találhattam volna. Nem egy konkrét esemény riportja lesz a mai. Igyekszem sorba venni, hogy a nem ismert utak nem megjárása, valamint más utak felfedezése miként hat ránk, milyen befolyással lehet az életünkre.

A legutóbbi videó szerda rovatban Alan Watts gondolataival találkoztunk. Unalomig ismert klisé, hogy "nem a cél a lényeg, hanem az út". Alan ezen is túllép, és alapvetően elveti az út fogalmát is, mert szerinte az út önmagában feltételezi a kiindulópontot és a célt is, ami már determinálja a hozzáállásunkat. Ha már van egy cél, akkor az a fülünkbe ültetett bogárként folyamatosan suttogja: gyerünk, menj tovább, amíg nem éred el a célt, addig nem lehetsz boldog. Az élet alapvető természete azonban nem a határidő és a hajsza, hanem a játék. Az élet játék, az élet tánc, a parketten nincs kitűzött célod, az egyetlen lényeg, hogy jól érezd magad. Legó építőkockákkal körülvéve sem határozott cél irányába haladsz, hanem kreatívan próbálkozol, ízlelgeted a különböző érdekes formák és lehetőségek által önmagad élményeit.

Szóval a legújabb megállapításunk szerint: nem a cél a lényeg, és nem is az út. Korábban mégis az út metaforáját próbáltam időről időre megélni. Mindig is szerettem vonatozni, buszozni. Megnyugvással tölt el a gondolat, hogy haladok valamerre. Stagnálni nem jó, megállni veszélyes, aki nem képes a változásra, az meghal. Ha nem vagy képes változni, akkor halott vagy! Oké, de akkor hogy jön ide mondjuk a meditáció gyakorlata? Hiszen akkor leülsz egy helyre, elcsitítod a gondolatokat és mozdulatlan vagy. Igen ám, de a meditáció nem jelent stagnálást, aktív lelki folyamat. Megnyugvást hoz és a rezgéseid megtisztulását. Fontos fogalom itt a rezgés, azaz a hullámzás. Mert az élet hullám természetű. A dualitás világában élünk, ahol minden a két végpont között mozog, a jó és a rossz, a hideg és a meleg, a yin és a yang között. Egyszer fent és egyszer lent. Dobog a szíved, lélegzel, pulzál az egész lényed, vibrálnak a csillagok és együtt mozogsz a széllel.

Ahogy elszántad magad arra, hogy a külső síkon megtedd a leghosszabb utazást, a maratont, ugyanúgy arra is elszántad magad, hogy belső utazásod során elérd a célt.

/ Sri Chinmoy: Külső futás és belső futás /

Amikor utazol, akkor is végpontok között mozogsz. Ha elindulsz kirándulni, hegyek és völgyek közt jársz, lent a pataknál, át a hídon és fel a magasba, a kilátók tetejére, hogy lent és fent is körülnézz. Azt mondod, hogy te fent szeretsz lenni? Van egy barátom, aki oda van a kilátókért, akkor teljes neki egy túra, ha legalább egy, de inkább több magaslatra is eljutott. Te is csak akkor vagy boldog, ha fent vagy? Na de a kilátóban sem maradsz örökké, gyönyörködsz a látványban, de egy idő után azt is megunod. Ahhoz hogy időről időre a csúcsra érj, néha lefelé is kell menni.

Tavaly tavasszal, a gépek világából kimentem a természetbe. Buszozás, vagy telekocsis utazások alkalmával, vagy más helyzetben, ha szóba elegyedtem egy ismerőssel, szívesen tettem fel a kérdést: mikor voltatok kint legutóbb a természetben? Megdöbbentő volt számomra, hogy a legtöbben az idejét sem tudták. Lehet, úgy felfogni, hogy macera, poros leszel és izzadt, és kinek van kedve szenvedni a kaptatókon fölfelé, szemernyi árnyék nélkül, mindezt minek, csak hogy elmondhassam, hogy voltam valamerre? Járhat a problémákon az agyad a caplatás közben is, kárhozhatod a sorsot, amiért ilyen rútul bánt veled. Nem elég a sok napi gond, még erre a hülye túrára is el kellett jönni! Ez mind ott van a pakliban, de ezeken túlteszed magad és felemeled a fejed. Megállsz egy fa árnyékában, veszel egy mély levegőt, sóhajtasz, látod ahogy a fák koronája egyszerre ring, valami titkos zene dallamára, a madarakkal együtt szállsz az égen, átéled hogy valami nagyobb dolog része vagy. A természetjárás számomra elsősorban egységélmény, ahol megélhetem hogy egy vagyok a természettel. Jó oké, máshol is meg lehet élni ezt, de odakint minden annyira szép, és ha te is ennek a része vagy, elfogadod és beismered, hogy te is pont így vagy tökéletes!

Mivel nem jártam még olyan sok helyen a világban, például az El-Camino is olyan dolog, amit szeretnék megtapasztalni egyszer (a tervem még ezen a nyáron megvalósult. itt írok az élményekről). Más miatt is vágyhat az ember külföldre, sok fiatal úgy gondolja, hogy odakint van a perspektíva. Elindulsz, elmész másfelé, hogy majd ott leld meg a szabadságot, hogy majd ott teljesedj ki. Így helyezzük magunkon kívülre a dolgot, így tesszük valami harmadik dologtól függővé önmagunk boldogságát. Valójában azonban nincs szükség külföldi éltere, vagy utazásra és túrára ahhoz, hogy boldogok legyünk. Egy út persze hozhat érdekes tapasztalatokat, élethelyzeteket, amik révén jobban megismerjük magunkat. De egy helyben ülve, belső munkával is elérhető mindaz, amivel a távoli hegyek és völgyek kecsegtetnek.

Nem a főnököm kihagyott telefonhívása vagyok.
Nem a több ezer olvasatlan levelem vagyok.
Nem a feladatlistám vagyok.
Nem a facebook profilom lájkjai vagyok.
És nem az ebédszünetem gyorskajája vagyok.
Én vagyok.
Én vagyok a levél, ami a vállamra hull.
Én vagyok a fű a talpam alatt,
a szél, ami a fák között fúj.
Én vagyok a kövek közt folyó víz,
az ujjaim közt pergő termőföld.
Én vagyok a döntés, amit én hozok meg.
Én vagyok a természet.

/ WWF: I am nature. And who are you? /

A cikk írása közben leltem egy blogbejegyzésre, ami más formában, de jól összegzi az utazásban rejlő lehetőségeket. Ha érdekel, olvasd el Gál Kati cikkét arról, hogy szerinte mi az a három tévhit az utazásról.

Összefoglalva: túrázni és utazni jó dolog, de nem kell ahhoz, hogy boldog legyél. Lehetsz kiegyensúlyozott és elégedett az életeddel, akkor is, ha egy helyben maradsz. Elégedetlenség akkor önthet el, ha lebeg egy cél a szemed előtt, de te mégsem teszel érte. Épp ezért, a bölcs Yoda mester szavaival szólva: tedd, vagy ne tedd, de soha ne próbáld!

Fotó: Indre Lelertaviciute

Az élet nem utazás

Alapvetően szeretünk úgy gondolni az életünkre, a keleti világnézet hatására, hogy bármi amit el szeretnénk érni, ott nem a cél a lényeg, hanem az út. De ideje lenne félretenni ezt a fogalmat is. Mert ha az út a lényeg, akkor ehhez az úthoz mégis csak tartozik valami kiindulópont és egy végcél. Alan Watts videójában megosztja velünk az erről szóló gondolatmenetét. Az élet alapjában véve céltalan. Céltalanságában szép. Ahogy táncolni sem azért indulunk el, hogy a parkett egyik végéről eljussunk a másikba, a kreatív és játékos élet célja sem egzakt, a cél maga a létezés. A legjobb az egészben, hogy már teljesítetted is. Ideje, hogy élvezd!

Minden BIO

Mi az, ami egészségessé tesz minket? Tudjuk, hogy  nem egyszerű feladat a nagy népesség miatt tömegeket kiszolgálni élelemmel és egyéb termékekkel. A mennyiség azonban a minőség rovására mehet. Mit tehetünk mi azért, hogy elkerüljük ennek a jelenségnek a kevésbé kedvező hatásait? Bio, vagy nem bio? Lássuk, hogy miről is van szó.

Három eleme van a témának, amit szeretnék egy kicsit körbe járni. Ezek pedig: gyógyászat, táplálkozás és használati cikkek. Kezdjük a gyógyszerekkel. Egy hozzáértő gyógyszerészt hallottam nyilatkozni arról, hogy ő mit gondol a tendenciáról, hogy sokan csak természetes alapú gyógyhatású készítményeket hajlandóak fogyasztani. Az úrnál láthatóan elszállt valami, mert láthatólag érzékeny pontra tapintott a riporter. Mit gondolunk, ha gyógyszerek miből készülnek? Azok is ugyanúgy atomokból és molekulákból állnak, mint a gyógynövények. Innentől fogva nincs semmi olyan a világban, ami a nem lenne természetes. Hiszen ami létezik, az mind a természet része. A gyógyszerészek csak annyit csinálnak, hogy az esetleges nem kívánatos hatásokat igyekeznek kiküszöbölni az alkalmazott anyagok esetén, illetve a koncentráció növelésével és az anyag tisztításával jobb hatásfokot érnek el. A nagy tapasztalat útján pedig még hatékonyabb koktélokat tudnak készíteni, mint amit maga a természet önmagától alkotott.

A gyógyszeres téma persze ezzel még nem zárult le. Sajnos a harácsolás és a szegénységtől való félelem ebbe a szférába is betört. A gyógyszerész ipar az eredeti, korábban vázolt ideától egy kissé távolra került. A cégek elsődleges célja nem a gyógyítás, hanem a minél nagyobb bevétel megszerzése. Így ha találnak is gyógyírt egy komoly betegségre, inkább azt a pirulát fogják gyártani, amit az embereknek folyamatosan vásárolniuk kell, ahhoz hogy ne haljanak meg, nem pedig azt, ami rövid úton meggyógyítja őket. Úgyhogy arra a kérdésre, hogy miért járunk természetgyógyászhoz a doktorok helyett, a válasz ez lehet: nem bízunk a modern gyógyszerészetben. Előszeretettel veszem elő ilyenkor azt a példát, ahol a televíziózást vizsgáljuk. Alapvetően a tévé is lehetne jó, ha valóban értéket közvetítene. De mivel már nagyon régóta a tömegmanipuláció és a butítás eszköze, ezért már senki nem tekint rá hasznos dologként. Valahogy így fordult a gyógyszeripar ideája is  teljesen ellentétes irányba. Így inkább visszatérünk a természeteshez, és például követjük Szabó Gyuri bácsit, a bükki füvesember tanácsait arról, hogy milyen nyavalyára melyik növény van jó hatással.

Az étkezés sem egyszerű feladat, ha jót akarunk magunknak. A tömegtermelés miatt olyan növények létrehozásán fáradoznak az okosok, amik jobban bírják a szélsőséges viszonyokat, mindig sok a hozamuk, és a leszüretelt termés is nagyobb, valamint a betegségeknek is jobban ellenállnak. Régen még természetes úton keresztezték és nevelgették az újabb változatokat. Ma már genetikai laborokban fejlesztik ki ezeket. Ma már odáig jutottunk, hogy az alma kétszer, háromszor nagyobb, a paradicsom piros helyett rózsaszínű és annyi íze van, mint egy pohár víznek. A bennük rejlő valódi tápérték és vitamin szinte semmi. Akkor meg minek? Ha vizet akarok inni, akkor megnyitom a csapot. De ha egyszer étkezem, a tálcán lévő zöldségeknek nem kell hatalmasnak lenniük, inkább legyenek kisebbek, de finomak és vitaminban gazdagok. Nem csak a nemzeti vagyon itthon tartása miatt fontos, hogy hazai terméket vásároljunk, hanem azért is, mert ami a közeledben termett, azt nem kellett telenyomni tartósítószerrel, hogy kibírja az utazást. Ha tehetem, a közeli CBA, Penny, Tesco és egyéb szupermaket helyett elsétálok a piacig, ahol helyi termelők portékáját tudom megvásárolni, azonos áron, sok esetben még olcsóbban, de még fontosabb, hogy frissebb és finomabb zöldséget és gyümölcsöt. Mézet is ott veszek, mert tudom hogy a termelőtől (vagy egy barátjától) vásárolom, valamint az is olcsóbb mint a boltban, és még jobb is. A hentesáru dettó. Ja és kitalálták, hogy a csökkenő tápérték miatt zabáljunk vitaminokat, hogy meglegyen minden, ami a testnek kell. Ez is a gyógyszergyárak malmára hajtja a vizet. Arról nem is beszélve, hogy az emberi test önmaga képes előállítani bármit, amire szüksége van. Úgyhogy pezsgő tablettát és kapszulákat magunkba tömni teljesen felesleges. Ha van mégis haszna, azzal csak azt érjük el, hogy hozzászoktatjuk a szervezetünket ahhoz, hogy nem kell megdolgoznia semmiért. Aztán ha abbahagyod a vitaminok szedését, akkor elgyengülsz és lebetegedsz, mert ellustult a szervezeted.

A használati tárgyak? A tendencia hasonló. A fogyasztói társadalomról már írtam egy összefoglaló cikket korábban. Olyan cuccokat gyártanak nekünk, amik elromlanak, hogy idővel megint menjünk vásárolni. Tartós dolgok helyett csillogót adnak el nekünk. Minden szar műanyagból van. Sajnos a háztartási hulladék legnagyobb része is ez. Miből készül a műanyag? Kőolajból. Megint az iparmágnások járnak jól. Bevallom, néha valóban szükség lenne arra, hogy mesterségesen előállított, erősebb anyagokat használjunk, csak egy példa: mondjuk a vidiás fúróhegy kell, ha kemény anyagot (falat) kell fúrnod. De ha nem vigyázunk, lassan a falak is műanyagból lesznek, ahogy a pázsit és a tükörbe néző ember is. Szabjuk meg a határt! És ha valami elromlik, igyekezzünk inkább megjavítani! Annyi baj volt már a bringámmal, de mégsem adom el, nem veszek helyette másikat, hanem megjavítom. Legalább már tudom, hogy mi a gyengéje és egyre jobban megismerem, ahogy önmagamat is, ez által válik a leginkább a hasznomra, nem úgy ha rögtön eldobom és másikat veszek. Ezt a gondolatmenetet a párkapcsolatokra is alkalmazhatnánk. Legyen az is BIO.

Szóval az jó, ha a szeretjük a természetes anyagokat, de itt is vigyázzunk az egyensúlyra. Ez a törekvés egy idő után beteges is lehet. A biománia egész jól hangzik, ha az üzleted nevébe belecsempészed. De nem biztos, hogy minden bio, ami fénylik. Ezt a divathullámot meglovagolva ugyanúgy kihasználják a tudatlan vásárlóközönséget a szemetet gyártó multik. De ebbe most nem megyek bele. Az is tény, hogy az ember azért maradt fent ilyen sokáig, mert képes volt alkalmazkodni. Tudod te, hogy az őseink mit ettek? Bármit, amit találtak. Az emésztőrendszerünk olyan, hogy képes szinte bármiből energiát előállítani. Úgyhogy jó, ha nem műanyagot kajálsz, de nem kell félned a többitől sem. Ha a megérzéseidre hallgatsz, úgyis megsúgják hogy mi a jó neked. Hallgass önmagadra, válassz szívből!

Fotó: incredi

Emberek

Szeretet? Gazdagság vagy szegénység? Élet, vagy túlélés? Többek közt erre keresi a kérdést a sorozat első része. Lebilincselő. Az emberi természetet képei. Bertrand több ezer nőt és férfit kérdezett meg, és a legértékesebb történeteket összefűzte. Körbejárta a világot, hogy megmutassa nekünk, mit is jelent embernek lenni. Azt hitted, hogy szegény vagy? Ha látod mások nyomorát, lehet, hogy a saját sorsodat teljesen más jelzőkkel illeted majd. A film második része pedig ezen a linken érhető el.

A pénz és a szív (a gazdagság receptje)

Mi is az a pénz? Mindenki hajszolja, de valóban tudjuk hogy miért? A papírpénzzel kapcsolatos történelem valamikor a 17. században kezdődik. Ekkor az emberek még arannyal kereskedtek. A nemesfémet azonban nehéz volt cipelni, ezért páncéltermekben tárolták őket. A lerakatokban bizonylatot kaptak az otthagyott értékek után. A kereskedők pedig ezekkel a bizonylatokkal, számlákkal fizettek egymásnak. Ezek a fecnik voltak az első papírpénzek. Mivel azonban adott időben csak néhány ember venné ki az aranyát, az őrök, az újonnan született bankárok elkezdtek több számlát kiállítani, több aranyról, mint amennyi valójában fizikailag jelen volt. Ezeket kiadták kölcsönre, majd kamatot számítottak fel a pénzre, vagyis olyan aranyra, ami valójában nem is létezik.

A pénzt jó és rossz célra is lehet használni, ez egyértelmű. Viszont a ma divatos összeesküvés elméletek szívesen hivatkoznak valami rejtett harmadik fél uralmára. Azért harmadik, mert nem én, nem te hanem valaki más, illetve mások. Mindezt azért, mert egyfajta közös tendencia figyelhető meg a dolgok alakulásában, a logikus összefüggések olyannak tűnnek, mintha előre meghatározott terv szerint történne minden rossz dolog. Még az elején szeretném tisztázni, hogy szerintem ez nem feltétlenül így van. A nagy gonosznak sok nevet adtak már, például illuminátus vagy a szabadkőművesek. Sokkal valószínűbb ennél, hogy azért tűnik külső problémának, mert nem vállaljuk fel saját gondolatainkat és viselkedésünket. Más szemében a szálkát is észrevesszük, de a sajátunkban a gerendát sem. És hogy mi lenne mindannyiunk hibája? Az, hogy gyűjtögetünk, harácsolunk és hogy bizalmatlanok vagyunk az ellátásunkkal kapcsolatban. Félünk, hogy éhen maradunk, szegényen, nincstelenül.

19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
(...)
25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet mint az eledel, és a test mint az öltözet?
26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál?

/ Máté evangéliuma, 6. fejezet /

A kívülre helyezett összeesküvés nem más, mint a közös tudatalattiban rejlő sötétség. Mert mindannyiunkban ott van a félelem, aminek közös a gyökere. Ezért tűnik úgy, hogy a sok összefüggés mögött áll valami. Igen, valóban áll valami, maga az ember. Közös félelmünk attól, hogy nem jut, attól hogy meghalunk. Ha képesek vagyunk valóban félelem nélkül, szeretetben élni, akkor nincs szükség arra, hogy halmozzuk a vagyonunkat. Ha pedig nem halmozzuk, akkor másoknak is jutni fog. És ha jut mindenkinek, akkor az jó. Mert te és én egyek vagyunk. Ha neked jó, akkor nekem is jó. Ezt ismerjétek fel minél előbb és éljetek úgy, hogy hűek vagytok önmagatokhoz!

Elemezzük tovább a pénzzel kapcsolatos tényeket. Tudod, hogy valójában hogy működik a hitel? David Icke kutató magyarázatát követve: szükséged van a pénzre, mondjuk kérsz egy millió forintot és ők begépelnek a számládra pontosan ennyit. Ez minden, amit tesznek. Nem vernek érméket, nem mozgósítanak aranyat, nem nyomtatnak újabb bankjegyeket. Hiszen nincs is nekik semmilyen nemesfémük sehol, csak ráírnak egy millió forintot a számládra, egy virtuális felületen, a számítógép képernyőjén. És ettől a pillanattól kezdve elkezdesz kamatot fizetni, arra a pénzre, ami soha nem létezett, nem létezik és nem is fog létezni.

A bankok kilencszer több pénzt helyezhetnek ki hitelre, mint amennyi tartalékkal rendelkeznek, a páncéltermeikben. Foster Gamble beszél erről, és elmondja hogy ez az úgynevezett kötelező ráta tartalék rendszere miatt lehetséges. Ez a ráta változhat, de általában 10 % köröli értékről beszélünk. Mit jelent ez a bankok számára? Ha te letétbe helyezel  náluk 1 milliót forintot, abból a bank a kötelező ráta miatt bent tart összesen 100 ezer forintot, a többi pénzedet pedig kiadja hitelre. Itt jön a trükk, mert ha egy másik polgár bejön a bankba és autóhitelt vesz fel, 1 millió forintra (100 ezer forint kötelező saját résszel), azt oda is adják neki, a te letétedből. Még egy csavar következik, hiszen az autót kifizetve a pénz hova kerül ismét? Akár egy másik bankfiókon keresztül, de ugyan ahhoz a központi bankhoz. Most akkor létezik a pénzed, vagy nem létezik? Ki mondja megy hogy hova és miért kerüljön? Az "újonnan" a bankhoz kerülő, a kocsi árából származó bevételt új letétként kezelik, majd újra hitel (vagy egyéb befektetés) lesz belőle, és a folyamat újra indul. Ezért lehetséges, hogy bankoknak végtelen mennyiségű pénzük van.

Amikor egy becsületes ember rájön, hogy tévedett, vagy megszűnik hibázni, vagy megszűnik becsületesnek lenni.

/ Anonymous /

Hogy lehet az, hogy ha te és én pénzt nyomtatunk, azt büntetik, de ha a bankok teszik mindezt, az legális, hiszen csak a pénzállomány növelése? A legnagyobb bank a Federal Reserve nem állami intézmény, azok fölött áll, az amerikai alkotmányban is benne van. Ez az a nagyhatalom, ami ellenőrzi hogy mikor hova áramoljon a pénz. De ahelyett, hogy egyensúlyra törekedne, a hatalom szolgálatában áll, élősködik az embereken és kihasználja őket. Alapvetően a pénz feladata, hogy közvetítse a valódi értéket; ezzel nem is lenne baj, a gond ott kezdődik, hogy nincs és nem is volt soha egyensúly a két dolog között. Ahelyett, hogy mindenkinek egyenlően jutna belőle, megszüntetve a világ nyomorát, inkább még több krízist teremtenek, hogy a megoldásba vetett erőfeszítések még több pénzt generáljanak a számukra.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mire lenne szükség a világbékéhez, akkor ezúton elárulom nektek az egyik módszert. A pénzrendszer miatt kialakult élősködést kell megszüntetni. Gazdasági világválságok esetén előre megtervezett akciókról beszélünk. Bankárok elit csoportja (Rotshild, Rockefeller és a Morgan család) kiveszi a pénzét egy adott piacról, emiatt a rendszerben szorult áldozatok nem képesek fenntartani magukat, csőd miatt el kell adniuk az értékeiket. Na és vajon kik lesznek akik kivásárolják őket? Pontosan azok, akik az egész folyamatot elindították. Ez a forgatókönyv már többször lezajlott a történelmünkben. Miért van erre szükség? A szabad energia áramlásnak, mint minden természetes rendszernek van kiegyenlítő, egyensúly teremtő és megtartó képessége. A pénz áramlása is ilyen rendszer. Ha hagynánk, önmagától helyreállna, és megszűnne a szegénység is. Viszont az egyensúly kialakulásakor a sokkal rendelkezőknek végül kevesebb lenne. Ez megrémiszti őket. Emiatt van szükségük az élősködőknek arra, hogy újra és újra felborítsák a rendeződni kezdő rendszert.

Minél nagyobb hatalommal bír az élősködő, annál nagyobb tömegeket tud megmozgatni és annál jobban képes úgy mozgatni a szálakat, hogy saját maga felé áradjon az összes érték, a többiek rovására. Hogyan lehet hatalmat szerezni? Úgy, hogy a lehető legtöbb dologba beleártják magukat. Média, gyógyszer gyártás, háborúk. John Perkins, volt gazdasági bérgyilkos elmondása szerint a következőképpen intézik a hatalomátvételt: ahol kitermelhető nyersanyagot találnak (mondjuk olajat), hatalmas kölcsönt adnak annak az országnak. A pénz nagy része azonban nem az államhoz kerül, hanem a pénzintézet cégeihez, amik az országban óriási infrastruktúrákat építenek. Ezek a nagy volumenű épületek, hidak és egyéb ipari rendszerek azonban nem az alsóbb, szegény rétegeket támogatják, hanem megint csak a gazdagokat. Valójában a szegények azért is szenvednek, mivel az állami kölcsönt nekik kell visszafizetniük, utólag. Így nem marad pénz oktatásra, egészségügyi és egyéb fontos szolgáltatásokra. Később a gazdasági bérgyilkos visszamegy az országba, és felajánl egy megoldást: eltekintünk az adósság egy részétől, cserébe azt kell tennetek, amit mi mondunk. Így válnak politikai bábokká a kizsákmányolt országok. Így szerez hatalmat az élősködő pénzügyi rendszer.

Akárhogy is nézzük, ez egy összeesküvés elmélet. Miért nem hisszük el? Miért lehet az, hogy nyilvánvalósága ellenére az emberek tudatlanságban élnek, és nem vesznek erről tudomást? Azért, mert a legtöbb rendszerünk, legyen szó oktatásról (egyetemek, iskolák), politikáról vagy rend fenntartásról (nemzetvédelem, rendőrség) hierarchikus rendszerben működik. Egyfajta piramis, ahol a különböző szinteken dolgozók nem tudnak a többi szint, de főként a felettük lévők világáról szinte semmit. Sötétségben tartják őket, hogy irányíthatóak maradjanak. Senki nem látja át igazán a rendszert, csak aki a piramis legtetején van. A szintek és az említett rendszerek között információ formája pedig nem más, mint a média, a híradók és az újságok. Azt pedig ki tartja működésben? Hát persze hogy ők, így irányítják az emberek gondolkodását, és formálják a világot kedvükre.

Néhány példa a rendszer működésére: dokumentált tény, hogy a vietnámi háború csalárd fordulattal indult. A Tonkini-öbölben nem történt semmi, de mégis ezt hangoztatta a média, így megkezdődhetett az ellencsapás. George Bush pedig nemlétező tömegpusztító fegyverekre hivatkozva támadta meg Irakot. Egyre többen gondolják, hogy a 911 is egy ilyen megtervezett művelet volt. A cél a Közel-Kelet olajának megszerzése (mivel az aranytartalék helyett az olaj vált a dollár alapjává). Az állami felügyelet alatt tartott bíróságok bárkit elítélhetnek, ha terror gyanúba keveredik, megfigyelik a levelezéseinket és a telefonhívásainkat. Teljes kontroll alatt tartják, akit csak lehet.

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz.

/ Montecuccoli /

Na de mit tehetünk mi? Talán a legfontosabb megértenünk azt, hogy a pénz nem boldogít. A pénz csak egy eszköz. Alapvetően boldog embernek tartom magam. Bármi történhet velem az életben, a szívem nyitott, a szeretet-energia mozgat. Nem félek semmitől. Mi bajom is lehetne? Éhen halni nem fogok, a többi pedig úgysem számít. Ha ráébredünk végre, hogy nincs mit vesztenünk, akkor lehetünk csak igazán szabadok, mert nem befolyásolja a boldogságunkat sem a pénz, sem pedig egyéb külső tényező. Innentől fogva mások elvesztik a képességüket arra vonatkozólag, hogy irányítsanak minket. Ezért elvesztik a hatalmukat és a rendszerük önmagától megdől. Tehát az első változásnak bennünk kell megtörténnie. A külső rendszer felé sem kell gyűlölettel vagy haraggal fordulnunk. Ők is az élet részei, fogadjuk el őket. Ha valamit igazán megszeretünk, azt közel engedjük magunkhoz, megismerjük. Egységgé válva egymás hasznára leszünk, így az egyensúly sem bomlik meg többé. Ha bennünk egység van, akkor a kinti világban is. Namaste!

Fotó: Won Park

Motiváció minden napra

Fontos, hogy bízz magadban. De ez a videó kollázs segít abban, hogy mondjuk reggelente tényleg jó hangulatban láss hozzá a terveid megvalósításának! ... Nem csak sportolóknak!

Akár azt hiszed, képes vagy rá,
akár azt, hogy nem, igazad lesz! / Henry Ford /

"Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél. Mindenki megmondja mi a jó neked, mit csinálj, nem akarják, hogy te találd meg a választ, azt akarják hidd el az övéket.

Az élet misztérium, ne pazarold arra az idődet, hogy megértsd.

Túlságosan leköt, hogy mi volt és, hogy mi lesz. Van egy mondás: a tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány.

Ha van egy álmod, ne mondj le róla. Ne higyj annak, aki azt mondja nem vagy rá képes!

Neked senkinek, semmit nem kell bizonyítanod. Csakis magadnak! És a sok szenvedés amin keresztülmentél hiábavaló volt, ha most megfutamodsz.

Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te se tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte. Ennyi.

Ha mindent megteszünk azért amit akarunk, küzdünk; megvívunk minden csatát. Kinek van joga megállítani? Jogunk van arra, hogy magunk döntsünk. Nem állíthatnak le, mert jogunk van ahhoz, hogy azok legyünk akik akarunk és azt tegyük amit akarunk.

Vannak akik inkább a szívükre hallgatnak, s nem arra, amit mások diktálnak. Ők emlékeztetnek minket arra, hogyha elindultál utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni. Nincs "úgyse sikerül" nincs "nem tudom" vagy lehetetlen. Ők emlékeztetnek minket ara, hogy jó elhinni: a lehetetlen nem létezik.

Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél.

Szinte minden ember átment már azon, amin most Te. Ha nem kapod meg amit akartál, szenvedsz, ha pontosan azt kapod, amit akartál, akkor is szenvedsz. Mert attól fogva nincs mibe kapaszkodni. Olyan nincs, hogy semmi nem történik. Dobd ki a szemeteddel, mert az az egyetlen dolog elválaszt az egyetlentől ami számít, a jelentől.

Nem értékeltem amim volt. Habzsoltam az életet. Meg vagyok ijedve: tény. De sikerült leszámolnom a régi énemmel, megtettem amit kellett. Az igazi harcos mindig tud meditálni, mindegy mit csinál. Engedd el a kötelékeidet a büszkeséged!

Addig amíg nem hiszel magadban, nem lesz saját életed.

Nincs olyan, hogy kezdet és vég. Csak a tett van. Soha semmi nem marad ugyanaz.

Hozzáállásotok a szívetek esszenciája, ha az esszencia bűzlik, akkor a szívvel van baj.

Már nem vagy önmagad, hagyod hogy az emberek azt mondják, nem érsz semmit? Mikor jött a neheze, elkezdtél bűnbakot keresni, nagy árnyékot.

Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető. Ezt teszi igazán bátorrá.

A harcos cselekszik, csak a bolond sír. A harcos nem attól harcos, hogy feladja amit szeret, hanem, hogy szereti, amit csinál.

Itt várhatunk, amíg a szart is kiverik belőlünk vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a fényre és ott is maradjunk. Mondok neked valamit, amit amúgy is tudsz. A világ nemcsak napfény és szivárvány, ez egy kegyetlen undok hely, bármennyire tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, míg talpon kell maradni. Bírni kell a pofont s menni kell tovább, csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár, és viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki, ez gyáva duma. És te nem vagy gyáva.

Az élet is lépesekből áll. Dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másképp is. Mindig az győz, aki mindent belead.

Ennyi a történet. Ez nem varázslat, csak megszabadulsz a sok hülyeségtől ami a fejedben van, ami azt mondja: nem vagy elég jó." 

A legerősebb fegyver

Nem vasakról, puskaporról vagy háborús gépekről lesz ma szó. Számítógépes játékok legerősebb fegyvereiről sem beszélünk. Inkább arról, ami bennünk, valódi, hús vér és lélek lényekben rejlik. Mindannyiunkban ott van az az erő, ami képes legyőzni bármit, ami ránk támad. Mindannyiunkban ott van az a fegyver, ami szükségtelenné tesz bármilyen ellenállást. Ez pedig nem más (szándékom szerint), mint a giccsparádétól és közhelytömegtől megszabadított tiszta és egyszerű szeretet.

Mi is ez az energia, és hogyan is közeledjünk hozzá? A dualitás világában, ahol az ellentétek uralkodnak, a sötétség és a fény, a hideg és a meleg, a lent és fent viszonyok között a szeretet is megjelenik, a párja pedig nem a szeretetlenség, hanem a félelem. Mert a félelem kizárja a szeretet, és a szeretet kizárja a félelmet.

A társadalmunkban a szeretethez elég erős tabu kapcsolódik. Valami miatt olyan dologgá vált, amiről ciki beszélni. Ilyesmi reakciót kelt: Mi van veled, buzi vagy? A nyáltengert tartogasd a csajoknak! A válaszom pedig: Nyilván nem azért vagyok itt, hogy helyetted mondjam meg, hogy mi is ez. Valójában azért tabu ez a téma, mert elméletileg nem kell beszélni róla, hiszen mindenki ismeri, illetve úgyis mindenki más dolgokat szeret. Szóval én sem azért vagyok itt, hogy megmondjam, hogy mit tarts közel a szívedhez. Hogy mit, az valójában teljesen mindegy, a lényeg nem a szeretet tárgya, hanem maga az energia.

Miért van az, hogy a hollywoodi termékek közül az akciófilmek sokkal sikeresebbek a drámáknál? A válasz sokrétű, de az elsődleges ok az, hogy azért, mert ezeket nyomatják a legjobban. Azért, mert nyitottá tettek minket erre. Az akciófilmek elsődleges eszköze az erőszak. Persze azt senki nem mondja, hogy az "erőszakos filmeket szeretem a legjobban", mert a szíve mélyén mindenki érzi, hogy ez nem igazán helyes. E helyett az a valóság, hogy az eseménydús, agresszív képsorokkal megteremtették bennünk az igényt arra, hogy ezt az ingert tovább tápláljuk. (Ezzel együtt persze a lehetőséget is arra, hogy az agresszión túllépve felismerjük annak feleslegességét és megteremthessük a magunkban és a környezetünkben békét, úgy hogy elhagyjuk a korábban felismert rossz technikát, a fegyvereket és az öldöklést).

Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Az unalomig ismert bibliai közmondás helyett azonban a Tailo-elv a divat, ami azt mondja: szemet szemért, fogat fogért. Csakhogy ez egy öngerjesztő folyamat. Az erőszak és a félelem csak még több erőszakot és félelmet szül. Egészen addig, amíg fel nem ismerjük ezen dolgok természetét.

Sokunk tapasztalta már azt a rémálmot, ahol hosszú és keserves menekülés után egyszer csak elszakad a cérna és szembe fordulunk azzal a sötétséggel, ami minket üldöz. Ilyenkor a bennünk lévő félelem egy csapásra szertefoszlik, mert maga a szembefordulás az, ami fényt derített az igazságra. Láttuk és megismertük azt, ami minket üldöz és ezért rájöttünk, hogy nem is veszélyes. Még többünk tapasztalta meg ez után azt is, hogy nemcsak hogy nem veszélyes, hanem egyenesen szeretetre méltó. Ami eddig üldözött minket, azzal most kézen fogva, a legjobb barátokként sétálhatunk tovább. A rémálomból így lehet tündérmese. Ugye milyen egyszerű?

A valóság ugyanígy működik. A természet és a primitív emberi viselkedés része, hogy az ismeretlen és új dolgoktól félünk. Megfigyelhető a gyerekeknél is ez a kegyetlenség. Az iskolában bántják és kiközösítik azt, aki más. Mivel a célszemély nem olyan, mint ők, ezért félnek tőlük. A megismerés és megértés helyett azonban az ösztönös reakció kapcsol be. Jó esetben a felnőtt nevelő tudatosságra neveli a gyerekeket, és megtanítja nekik az elfogadást. Ezzel együtt persze a renitens is megtanulja az alkalmazkodást. De az egyéniségünket nem vetkőzhetjük le, ugyanígy tiszteletben tartjuk a mások egyéniségét is. A kert változatos és színes növényvilágában gyönyörködünk, miért lenne ez másként az embertársaink között? A megjelenő új jövevényre a tudatlanok azt kiabálják, hogy gaz, és hogy ki kell tépni! De aki jobban megfigyeli, látja, hogy valójában gyógynövény, és ugyanolyan hasznos, mint a többi.

Viselkedjünk úgy, mint abban a rémálomban! Próbáljuk az ébrenlétben is felhasználni a félelmet okozó dolgokkal szemben tanúsított viselkedést. Nézzünk szembe vele! Ezentúl lépjen a félelem helyére az egészséges, játékos kíváncsiság. A menekülés és agresszió helyére pedig a megismerés és elfogadás kerüljön!

Most pedig egy jó eszközt mutatok arra, hogy miként védekezhetsz. A szeretet-meditáció egy másik példa arra, hogy a tárgyalt attitűdöt hogyan alkalmazhatod a való életben. Ha egy éjszaka, sötétben, egyedül sétálsz hazafelé, és egy rossz érzés kerít hatalmába, úgy érzed, mintha valaki üldözne, akkor fordulj egy kicsit magadba. Idézz fel valamit az életben, amit nagyon szeretsz. Mondjuk az édesanyádat, vagy a kedvesedet, vagy a kutyádat, aki otthon vár.Idézd fel a szeretet érzését, amit irántuk érzel. Ha már van benne gyakorlatod, akkor az emlékekre sincs szükség az energia megtalálásához, egyszerűen csak összpontosítasz a szívedre és a lágy és egyszerre mindent átható, meleg energiára. Máris láng gyúlt a sötét éjszakában, érzed, hogy a szívedet melegség öntötte el. Majd képzeld el azt a személyt, azt a dolgot, ami a sötétben ólálkodik. Gondolatban menj oda hozzá, és a szívedben lévő szeretettel öleld át és szeresd úgy, ahogy erődből telik! A félelmed egy varázsütésre elmúlik, és szeretettel a szívedben sétálsz tovább hazáig. Biztonságban hazaérsz, nem esik bántódásod.

Egy barátom felvetette a kérdést, hogy mi van akkor, ha a sötétben punkok támadnak rád, vagy éppen hulla részeg kétajtós szekrények akarnak téged kipakolni? Az előbbi technika segítségével ez az esemény jobban kezelhető, de ha már az út előtt aktiválod, akkor meg is előzhető. Ez esetben az a dolog kulcsa, hogy csak olyan emberekkel találkozol, csak olyan dolgot vonzol be az életedbe, ami benned is ott van. "Ami kint, az van bent, ami lent, az van fent." Ha az agresszió, a düh az életed része, szeretetlenség vagy félelem van benned, akkor az utcán is szembetalálhatod magad vele. Ha a szeretet meditációt alkalmazod, a negatív energiák helyére a pozitívak kerülnek, és a fizikai síkon sem támadnak rád semmiféle lények. Ha ezt megérted, azt is megérted hogy mondjuk a punkok is általában véve jó emberek, ahogy a kétajtós szekrények is, ha rád is támadnak, akkor azt az éhség miatt teszik, legyen az pénzéhség, drog vagy egyéb anyagi problémák, de mindez a szeretet hiányából fakad. Itt viszont nem működik a matematika: mínusz szorozva mínusszal, az nem lesz plusz. Az agressziót nem lehet agresszióval kioltani, csak szeretettel.

Ugyanezt az attitűdöt alkalmazhatod bármivel kapcsolatban, ami az életedben ér, és bárkivel szemben, akivel valaha találkozol. A szeretet energia megnyugtat, és biztonságot teremt benned és másokban is. Magabiztos leszel tőle és otthonosan mozogsz a környezetedben. Ezentúl a média manipulációja és a betegségek sem lesznek rád hatással, napról napra egyre ügyesebben átalakítod a téged ért negatív energiákat pozitívvá. Öntudatos vagy, szereted magad és a környezetedet, tudod a helyed a világban, nem félsz semmitől, így nem manipulálhat téged senki kényére kedvére, hiszen nem vagy kiszolgáltatva senkinek, te a magad ura vagy, szabad, önálló és önrendelkező. Így kapcsolódhatsz más önálló és elfogadó lényekhez, így megteremted és kapcsolódsz is ahhoz a közösséghez, ahova mi emberek is tartozunk, a fényben, szeretetben élők családjához.

Aki ismer, tudja hogy nem vagyok megrögzött hívő. Nyitott vagyok minden vallás igazsága felé. Ezzel együtt időről időre eszembe jut egy mondattöredék, ami sokat jelent nekem. Nem tudtam, hogy honnan származik. Ma találkoztam az idézettel, benne felismertem a régóta keresett mintát:

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;
a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

/ Zsoltárok 23 * Dávid zsoltára /

Nem sejtettem, hogy miért kísér ez a gondolat, és hogy mit is jelent valójában. Most már tudom, hogy a szeretet-meditációt írja le, a bibliai kánon szavaival. Bízzunk az életünk értelmében, és abban, hogy jó helyünk van a világon. Ne féljünk kimenni! Hiszen a fény sokkal erősebb a sötétségnél: egy apró gyertya lángja is képes fénybe borítani a legsötétebb zugot is!

Fotó: Banksy

Kikapcsolt férfiak

Az előadás nem titkoltan Philip Zimbardo: Nincs kapcsolat - Hová lettek a férfiak? című könyvének témáját boncolgatja. Dr. Almási Kitti, Tari Annamária és Kozma-Vízkeleti Dániel osztja meg a közönséggel a gondolatait. A digitális agyhalál (tévé, számítógép és az internet egészségtelen használata) miként zúzta porrá a férfiak amúgy is csökött érzelmi intelligenciáját? A folyamat nem csak férfiaknál látható, de náluk csúcsosodik ki. A pornográfia és a nem valódi kapcsolatok elszeparálják őket a hús-vér, érzelem gazdag világtól. Az előadók igyekeznek receptet adni arra, hogyan térhetünk vissza a valóságba, minként veheti fel újra eszköz szerepét a gombnyomásra szerelmet ígérő, depresszióba rabságában tartó gép, és hogy miként lehet az ember újra társas lény, aki képes a másik szemébe belenézni, együtt lélegezni vele és felfedezni, átélni a valódi kapcsolat mélységeit.