Kitűnő informatikus?

Egy reggel így fordult hozzám az egyik tanítványom:
Egy fontos de furcsa kérdésem lenne: Mitől lesz valaki kitűnő informatikus?

Nos hát akkor megpróbálok erre kimerítő választ adni.

Egy kitűnő informatikus jó szakember. Ebből a legfontosabb a második rész. Az, hogy ember. Bármennyire is klisének hangzik, az emberi érték a legfontosabb ahhoz, hogy valaki a szakmájában is elismert és értékes legyen.

Nagyon érdekes a jelző is, ami a kérdésben van: hogy kell kitűnőnek lenni? Ez a minőség nem létezik. A kitűnőség rövid időre szólhat, ha tovább tart, akkor elvakultságot sejtet. Szerintem sokkal követendőbb minőség a "megfelelő" vagy a "jó".

Szóval egy jó informatikus olyan, mint egy jó orvos. Ebben a hasonlatban a számítógép nem más, mint az ember teste. De egy jó orvos nem a testre néz, hanem a páciens szemébe. Nem az a lényeg, hogy a gép mire képes, miben és mennyire gyenge, vagy erős, hanem az a lényeg, hogy az test valakinek fontos. Így tehát tisztelet és a szeretet tesz egy orvost és egy informatikust is igazán jóvá.

Hol dolgozik egy jó informatikus? Mondjuk egy vállalatnál? Ma már egy felkészült, modern cégvezető is tudja, hogy két út áll a munkavállalói előtt. Vagy rövid távra veszi magához, kidolgoztatja a belét, feláldozza a "teljesímény" oltárán, vagy hosszútávon gondolkodik, hozzásegíti ahhoz, hogy elkerülhesse a kiégést. Vigyázat! Teljesen mindegy hol dolgozunk, elsősorban mi vagyunk önmagunk főnökei! A kiégés csontra lerágott fogalom, mégis nagyon sokan nem ismerik. Nem is kezdem itt most ecsetelni, Pál Ferinek igazán pompás előadása van a témában, amit jó szívvel ajánlok: https://www.youtube.com/watch?v=9judzwHG2q8

A jó informatikus folyamatosan tanul. No nem azért, mert valaki könyvek elé ülteti, hanem azért mert kíváncsi. Ha egy új feladatot kap, izgalommal beleveti magát és felkutatja a lehetséges megoldásokat. De ezzel együtt felelősséget vállal a páciensért! Képes arra, hogy felismerje, ha egy adott probléma megoldása komolyabb szakértelmet kíván. Ilyenkor el tudja engedni az új, izgalmas kihívást. A szakmai érdeklődéssel megkeresheti később azt, akihez a probléma került. Ebből is lehet tanulni. Így a beteg is szakértő segítséget kapott, időben és még a túlterhelés általi kiégést is elkerültük.

Egy jó informatikus nem csak a gépeit tartja egészségesen, hanem magát is. Ez számomra azt jelenti, hogy az idejének a felét tölti csak munkával. A másik részében feltöltődik, mondjuk a természetet járva, a családja és a barátai körében.

Számomra a valódi problémafelvetést és a választ is megadja a WWF #iamnature kampánya. A videó formájában sokkal erősebb a hatás: https://www.youtube.com/watch?v=o5bmjJwS_9U de én azért is lefordítottam a mondanivalót magyarra:

A nem fogadott telefonhívásaim nem én vagyok.
A több ezer olvasatlan levelem nem én vagyok.
A feladatlistám nem én vagyok.
A közösségi oldalam értesítései nem én vagyok.
Sem pedig az ebédszünetem sebtében behabzsolt elemózsiája.
Én vagyok.
Én vagyok a levél, ami a vállamra hull.
Én vagyok a fű a talpam alatt, a szél, ami a fák között fúj.
Én vagyok a kövek közt folyó víz, az ujjaim közt pergő termőföld.
Én vagyok a döntés, amit én hozok meg.
Én vagyok a természet.

***

Lehet, hogy ennél izgalmasabb válaszra számítottál? Vagy konkrétabbra? Lehetnék ennél konkrétabb?

Dualitás pro és kontra

Ha az otthonunkban teszünk-veszünk, vagy ha a világ dolgait szemléljük, van egy nagyon egyszerű de mégis nehezen észrevehető szabály, amit az események, érzések, jelenségek kategorizálására használunk. Bármi is történik a világban, az emberek általában kétféleképpen gondolkodnak. A férfi és a nő; fent az ég, lent a föld; éjjel sötét van, nappal világos; nyáron meleg, télen hideg; egyszer boldogok vagyunk, majd szomorúak. Rengeteg ilyen ellentétet felsorolhatnék még példának, de azt hiszem már ebből is érthető miről beszélek. Valahogyan, akármiről is legyen szó, az elménk képes arra hogy az adott témával kapcsolatban ilyen bipoláris formában gondolkozzon. Mert ez mindenben benne van. Vagy az is lehet, hogy mi tesszük ilyenné?

A matematikában is ismert kifejezés a dualitás. Az elemi logika-elmélet értekezik róla, mely igaz-hamis ellentét párokkal dolgozik. Ahol az egyik ellentéte a másik. A számítástechnika is ennek a csírájából fejlődött ki. A nullák és az egyesek kódját hívják binárisnak; ez áll a legközelebb a kézzelfogható, anyagi világhoz; hiszen egy hang lemez korongján is két információ van, mélyedés vagy kiemelkedés. Ennek a két értéknek a folyamatos változásából tudja az olvasó, hogy milyen zenét kell játszani; lassú legyen, lágy és ölelő, vagy gyors, vad és elsöprő.

De hogy jön ez az egész a spiritualitáshoz? Miként kellene ezek fényében (át)értékelni az életünket? Valahogy meg kellene tanulnunk feloldani ezt a gondolkodást és nem úgy vélekedni a dolgokról, hogy az jó vagy rossz. A szocializációnk közben megtanultunk egy-egy mintát, amit a társadalom úgy általánosságban így vagy úgy értékel. Például: a gyilkosság rossz, az ölelés jó, a szexualitás az tabu (rossz), a pénz az jó, a szegénység rossz, stb. Na már most ezeket így is lehet nézni, de ezek az ítéletek mind helyzetfüggőek. Tegyük fel, hogy egy ismerősöd balesetet szenved és eltöri a gerincét, mind nagyon sajnáljuk, hiszen ez egy szörnyű dolog, azt mondjuk rá hogy rossz. Viszont a baleset miatt egy csomó dolog máshogy lesz majd, ha most nem töri el a gerincét, akkor fél év múlva depresszió miatt a öngyilkos lesz; így viszont találkozik a kórházban élete párjával, gyerekeket vállalnak, boldog életük van, az egyik gyermekük híres ember lesz, Nobel-békedíjat kap a munkájáért. Most akkor a baleset az jó volt, vagy rossz? Ugye? Egy kicsit tetézem a történetet, a másik gyermeküket mondjuk elrabolják és terroristát faragnak belőle, több ezer ember haláláért lesz felelős. És most? Akkor az a baleset jó volt, vagy rossz? Vitatkozni lehet rajta, de valójában nem lehet eldönteni. Innentől fogva rá kell jönnünk, hogy a lelkiismeret furdalásnak sincs semmi értelme. Miért hibáztatnánk magunkat bármiért is? Lehet, hogy nem jól tettem valamit? Nincs jó és nincs rossz, így hát a semmiért stresszelem magam; akkor meg minek? Ha megszüntetjük a bennünk dolgozó folyamatos ítélkezést, nyitottabbak, elfogadóbbak és boldogabbak leszünk. A legszebb jókívánság ennek mentén: legyen meg Isten akarata. Legyen úgy, ahogy lennie kell. A többi ellentétpárról is lehetne még értekezni, egy másik alkalommal biztos előkerülnek még, addig is: szegény az, aki többre vágyik!

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

/ Weöres Sándor /

Kicsit vissza kanyarodva az informatikához. Ki hallott már a quantum számítógépekről? Egyeseknek ez nagyon sci-fi-nek hangozhat, de olyan világot élünk, hogy ez a dolog már létezik. Konkrétan a Google is rendelkezik ilyen vassal. A lényege az, hogy nem bináris rendszerben üzemel, mint a mi otthoni ketyerénk, vagy amin éppen ezt a cikket írom. Attól olyan gyors és hatékony, mert nem csak két állapottal dolgozik, hanem hárommal. Az "igaz" és a "hamis" mellett a harmadik a "talán". Ebben a "talán" állapotban az igaz és a hamis között vagyunk, valahol. Azaz ebben a gépben a quantumbitek egyszerre több állapotban is létezhetnek.

Egy másik elgondolás szerint részhalmazokról beszélhetünk, azt mondja: minden rossz jó, de nem minden jó rossz. Ebből a nézőpontból feloldódik a dualitás, mert csak egyetlen dolog lesz (a nagyobb halmaz) és így elfogadjuk azt is, ami korábban rossz volt és így jóvá formáljuk. "Pozitív gondolkodásnak nevezik azt, amikor megértem, hogy bármi ami történik velem, még ha kifejezetten kellemetlen vagy rossz, csakis a javamat szolgálja."

Egyesek hisznek az evolúcióban. Szerintem is létezik ez a jelenség. Utólag van bárki is, aki elítélné azt, hogy az állatok kimásztak a vízből és felkapaszkodtak a fára? Az evolúciót is a nehéz dolgok mozgatják, ha nem törsz el, hanem rugalmas vagy és alkalmazkodsz, akkor túléled. Itt vagyunk, MOST vagyunk, innen mindent jó látni. Az élet másik fontos eleme az egyensúly. Nem az a lényeg, hogy fent vagyunk, vagy lent, hanem hogy egyensúlyban vagyunk. Ha ezt megértjük, többé nem törnek le a "rossz" események, és a "jónak" sem tulajdonítunk eltúlzott jelentőséget. Folyamatosan mozgásban vagyunk, örömmel nézünk az utunk elé és bármi ami jön, azt felhasználjuk a továbbjutásban.