Kitűnő informatikus?

Egy reggel így fordult hozzám az egyik tanítványom:
Egy fontos de furcsa kérdésem lenne: Mitől lesz valaki kitűnő informatikus?

Nos hát akkor megpróbálok erre kimerítő választ adni.

Egy kitűnő informatikus jó szakember. Ebből a legfontosabb a második rész. Az, hogy ember. Bármennyire is klisének hangzik, az emberi érték a legfontosabb ahhoz, hogy valaki a szakmájában is elismert és értékes legyen.

Nagyon érdekes a jelző is, ami a kérdésben van: hogy kell kitűnőnek lenni? Ez a minőség nem létezik. A kitűnőség rövid időre szólhat, ha tovább tart, akkor elvakultságot sejtet. Szerintem sokkal követendőbb minőség a "megfelelő" vagy a "jó".

Szóval egy jó informatikus olyan, mint egy jó orvos. Ebben a hasonlatban a számítógép nem más, mint az ember teste. De egy jó orvos nem a testre néz, hanem a páciens szemébe. Nem az a lényeg, hogy a gép mire képes, miben és mennyire gyenge, vagy erős, hanem az a lényeg, hogy az test valakinek fontos. Így tehát tisztelet és a szeretet tesz egy orvost és egy informatikust is igazán jóvá.

Hol dolgozik egy jó informatikus? Mondjuk egy vállalatnál? Ma már egy felkészült, modern cégvezető is tudja, hogy két út áll a munkavállalói előtt. Vagy rövid távra veszi magához, kidolgoztatja a belét, feláldozza a "teljesímény" oltárán, vagy hosszútávon gondolkodik, hozzásegíti ahhoz, hogy elkerülhesse a kiégést. Vigyázat! Teljesen mindegy hol dolgozunk, elsősorban mi vagyunk önmagunk főnökei! A kiégés csontra lerágott fogalom, mégis nagyon sokan nem ismerik. Nem is kezdem itt most ecsetelni, Pál Ferinek igazán pompás előadása van a témában, amit jó szívvel ajánlok: https://www.youtube.com/watch?v=9judzwHG2q8

A jó informatikus folyamatosan tanul. No nem azért, mert valaki könyvek elé ülteti, hanem azért mert kíváncsi. Ha egy új feladatot kap, izgalommal beleveti magát és felkutatja a lehetséges megoldásokat. De ezzel együtt felelősséget vállal a páciensért! Képes arra, hogy felismerje, ha egy adott probléma megoldása komolyabb szakértelmet kíván. Ilyenkor el tudja engedni az új, izgalmas kihívást. A szakmai érdeklődéssel megkeresheti később azt, akihez a probléma került. Ebből is lehet tanulni. Így a beteg is szakértő segítséget kapott, időben és még a túlterhelés általi kiégést is elkerültük.

Egy jó informatikus nem csak a gépeit tartja egészségesen, hanem magát is. Ez számomra azt jelenti, hogy az idejének a felét tölti csak munkával. A másik részében feltöltődik, mondjuk a természetet járva, a családja és a barátai körében.

Számomra a valódi problémafelvetést és a választ is megadja a WWF #iamnature kampánya. A videó formájában sokkal erősebb a hatás: https://www.youtube.com/watch?v=o5bmjJwS_9U de én azért is lefordítottam a mondanivalót magyarra:

A nem fogadott telefonhívásaim nem én vagyok.
A több ezer olvasatlan levelem nem én vagyok.
A feladatlistám nem én vagyok.
A közösségi oldalam értesítései nem én vagyok.
Sem pedig az ebédszünetem sebtében behabzsolt elemózsiája.
Én vagyok.
Én vagyok a levél, ami a vállamra hull.
Én vagyok a fű a talpam alatt, a szél, ami a fák között fúj.
Én vagyok a kövek közt folyó víz, az ujjaim közt pergő termőföld.
Én vagyok a döntés, amit én hozok meg.
Én vagyok a természet.

***

Lehet, hogy ennél izgalmasabb válaszra számítottál? Vagy konkrétabbra? Lehetnék ennél konkrétabb?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mátyás Király Vadaskert és a magán erdők önzése

Locus túratérkép kezdőknek és profiknak 2022

OsmAnd túratérkép egyszerűen