A legerősebb fegyver

Nem vasakról, puskaporról vagy háborús gépekről lesz ma szó. Számítógépes játékok legerősebb fegyvereiről sem beszélünk. Inkább arról, ami bennünk, valódi, hús vér és lélek lényekben rejlik. Mindannyiunkban ott van az az erő, ami képes legyőzni bármit, ami ránk támad. Mindannyiunkban ott van az a fegyver, ami szükségtelenné tesz bármilyen ellenállást. Ez pedig nem más (szándékom szerint), mint a giccsparádétól és közhelytömegtől megszabadított tiszta és egyszerű szeretet.

Mi is ez az energia, és hogyan is közeledjünk hozzá? A dualitás világában, ahol az ellentétek uralkodnak, a sötétség és a fény, a hideg és a meleg, a lent és fent viszonyok között a szeretet is megjelenik, a párja pedig nem a szeretetlenség, hanem a félelem. Mert a félelem kizárja a szeretet, és a szeretet kizárja a félelmet.

A társadalmunkban a szeretethez elég erős tabu kapcsolódik. Valami miatt olyan dologgá vált, amiről ciki beszélni. Ilyesmi reakciót kelt: Mi van veled, buzi vagy? A nyáltengert tartogasd a csajoknak! A válaszom pedig: Nyilván nem azért vagyok itt, hogy helyetted mondjam meg, hogy mi is ez. Valójában azért tabu ez a téma, mert elméletileg nem kell beszélni róla, hiszen mindenki ismeri, illetve úgyis mindenki más dolgokat szeret. Szóval én sem azért vagyok itt, hogy megmondjam, hogy mit tarts közel a szívedhez. Hogy mit, az valójában teljesen mindegy, a lényeg nem a szeretet tárgya, hanem maga az energia.

Miért van az, hogy a hollywoodi termékek közül az akciófilmek sokkal sikeresebbek a drámáknál? A válasz sokrétű, de az elsődleges ok az, hogy azért, mert ezeket nyomatják a legjobban. Azért, mert nyitottá tettek minket erre. Az akciófilmek elsődleges eszköze az erőszak. Persze azt senki nem mondja, hogy az "erőszakos filmeket szeretem a legjobban", mert a szíve mélyén mindenki érzi, hogy ez nem igazán helyes. E helyett az a valóság, hogy az eseménydús, agresszív képsorokkal megteremtették bennünk az igényt arra, hogy ezt az ingert tovább tápláljuk. (Ezzel együtt persze a lehetőséget is arra, hogy az agresszión túllépve felismerjük annak feleslegességét és megteremthessük a magunkban és a környezetünkben békét, úgy hogy elhagyjuk a korábban felismert rossz technikát, a fegyvereket és az öldöklést).

Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Az unalomig ismert bibliai közmondás helyett azonban a Tailo-elv a divat, ami azt mondja: szemet szemért, fogat fogért. Csakhogy ez egy öngerjesztő folyamat. Az erőszak és a félelem csak még több erőszakot és félelmet szül. Egészen addig, amíg fel nem ismerjük ezen dolgok természetét.

Sokunk tapasztalta már azt a rémálmot, ahol hosszú és keserves menekülés után egyszer csak elszakad a cérna és szembe fordulunk azzal a sötétséggel, ami minket üldöz. Ilyenkor a bennünk lévő félelem egy csapásra szertefoszlik, mert maga a szembefordulás az, ami fényt derített az igazságra. Láttuk és megismertük azt, ami minket üldöz és ezért rájöttünk, hogy nem is veszélyes. Még többünk tapasztalta meg ez után azt is, hogy nemcsak hogy nem veszélyes, hanem egyenesen szeretetre méltó. Ami eddig üldözött minket, azzal most kézen fogva, a legjobb barátokként sétálhatunk tovább. A rémálomból így lehet tündérmese. Ugye milyen egyszerű?

A valóság ugyanígy működik. A természet és a primitív emberi viselkedés része, hogy az ismeretlen és új dolgoktól félünk. Megfigyelhető a gyerekeknél is ez a kegyetlenség. Az iskolában bántják és kiközösítik azt, aki más. Mivel a célszemély nem olyan, mint ők, ezért félnek tőlük. A megismerés és megértés helyett azonban az ösztönös reakció kapcsol be. Jó esetben a felnőtt nevelő tudatosságra neveli a gyerekeket, és megtanítja nekik az elfogadást. Ezzel együtt persze a renitens is megtanulja az alkalmazkodást. De az egyéniségünket nem vetkőzhetjük le, ugyanígy tiszteletben tartjuk a mások egyéniségét is. A kert változatos és színes növényvilágában gyönyörködünk, miért lenne ez másként az embertársaink között? A megjelenő új jövevényre a tudatlanok azt kiabálják, hogy gaz, és hogy ki kell tépni! De aki jobban megfigyeli, látja, hogy valójában gyógynövény, és ugyanolyan hasznos, mint a többi.

Viselkedjünk úgy, mint abban a rémálomban! Próbáljuk az ébrenlétben is felhasználni a félelmet okozó dolgokkal szemben tanúsított viselkedést. Nézzünk szembe vele! Ezentúl lépjen a félelem helyére az egészséges, játékos kíváncsiság. A menekülés és agresszió helyére pedig a megismerés és elfogadás kerüljön!

Most pedig egy jó eszközt mutatok arra, hogy miként védekezhetsz. A szeretet-meditáció egy másik példa arra, hogy a tárgyalt attitűdöt hogyan alkalmazhatod a való életben. Ha egy éjszaka, sötétben, egyedül sétálsz hazafelé, és egy rossz érzés kerít hatalmába, úgy érzed, mintha valaki üldözne, akkor fordulj egy kicsit magadba. Idézz fel valamit az életben, amit nagyon szeretsz. Mondjuk az édesanyádat, vagy a kedvesedet, vagy a kutyádat, aki otthon vár.Idézd fel a szeretet érzését, amit irántuk érzel. Ha már van benne gyakorlatod, akkor az emlékekre sincs szükség az energia megtalálásához, egyszerűen csak összpontosítasz a szívedre és a lágy és egyszerre mindent átható, meleg energiára. Máris láng gyúlt a sötét éjszakában, érzed, hogy a szívedet melegség öntötte el. Majd képzeld el azt a személyt, azt a dolgot, ami a sötétben ólálkodik. Gondolatban menj oda hozzá, és a szívedben lévő szeretettel öleld át és szeresd úgy, ahogy erődből telik! A félelmed egy varázsütésre elmúlik, és szeretettel a szívedben sétálsz tovább hazáig. Biztonságban hazaérsz, nem esik bántódásod.

Egy barátom felvetette a kérdést, hogy mi van akkor, ha a sötétben punkok támadnak rád, vagy éppen hulla részeg kétajtós szekrények akarnak téged kipakolni? Az előbbi technika segítségével ez az esemény jobban kezelhető, de ha már az út előtt aktiválod, akkor meg is előzhető. Ez esetben az a dolog kulcsa, hogy csak olyan emberekkel találkozol, csak olyan dolgot vonzol be az életedbe, ami benned is ott van. "Ami kint, az van bent, ami lent, az van fent." Ha az agresszió, a düh az életed része, szeretetlenség vagy félelem van benned, akkor az utcán is szembetalálhatod magad vele. Ha a szeretet meditációt alkalmazod, a negatív energiák helyére a pozitívak kerülnek, és a fizikai síkon sem támadnak rád semmiféle lények. Ha ezt megérted, azt is megérted hogy mondjuk a punkok is általában véve jó emberek, ahogy a kétajtós szekrények is, ha rád is támadnak, akkor azt az éhség miatt teszik, legyen az pénzéhség, drog vagy egyéb anyagi problémák, de mindez a szeretet hiányából fakad. Itt viszont nem működik a matematika: mínusz szorozva mínusszal, az nem lesz plusz. Az agressziót nem lehet agresszióval kioltani, csak szeretettel.

Ugyanezt az attitűdöt alkalmazhatod bármivel kapcsolatban, ami az életedben ér, és bárkivel szemben, akivel valaha találkozol. A szeretet energia megnyugtat, és biztonságot teremt benned és másokban is. Magabiztos leszel tőle és otthonosan mozogsz a környezetedben. Ezentúl a média manipulációja és a betegségek sem lesznek rád hatással, napról napra egyre ügyesebben átalakítod a téged ért negatív energiákat pozitívvá. Öntudatos vagy, szereted magad és a környezetedet, tudod a helyed a világban, nem félsz semmitől, így nem manipulálhat téged senki kényére kedvére, hiszen nem vagy kiszolgáltatva senkinek, te a magad ura vagy, szabad, önálló és önrendelkező. Így kapcsolódhatsz más önálló és elfogadó lényekhez, így megteremted és kapcsolódsz is ahhoz a közösséghez, ahova mi emberek is tartozunk, a fényben, szeretetben élők családjához.

Aki ismer, tudja hogy nem vagyok megrögzött hívő. Nyitott vagyok minden vallás igazsága felé. Ezzel együtt időről időre eszembe jut egy mondattöredék, ami sokat jelent nekem. Nem tudtam, hogy honnan származik. Ma találkoztam az idézettel, benne felismertem a régóta keresett mintát:

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;
a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

/ Zsoltárok 23 * Dávid zsoltára /

Nem sejtettem, hogy miért kísér ez a gondolat, és hogy mit is jelent valójában. Most már tudom, hogy a szeretet-meditációt írja le, a bibliai kánon szavaival. Bízzunk az életünk értelmében, és abban, hogy jó helyünk van a világon. Ne féljünk kimenni! Hiszen a fény sokkal erősebb a sötétségnél: egy apró gyertya lángja is képes fénybe borítani a legsötétebb zugot is!

Fotó: Banksy

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mátyás Király Vadaskert és a magán erdők önzése

Locus túratérkép kezdőknek és profiknak

Bicaj vagy e-bike?