Tudatosság a párkapcsolatban

Valóban megértjük egymást? Mit is kezdünk a párunkkal? Miről szól a köztünk lévő kapcsolat? Ezeket a kérdéseket igyekszem most körbejárni. Folyamatosan kutatok ebben a témában is, legutóbb szeptember közepén Pál Feri előadásán, Veszprémben hallgattam őt erről értekezni. Valamint a mai napon találkoztam Kereszty András György videójával, ahol sok közös vonást véltem felfedezni az ő gondolatai és Feri atya szavai közt.

(Remélem Feri atya megbocsátja hogy az ő előadását mesélem el nektek. Ígérem, saját gondolataim is lesznek, és itt most ne menjünk bele abba, hogy hol a határa az intertextualitásnak és a plágiumnak. Ha egymás tudati szintjének az emeléséről van szó, úgy gondolom semmi nemű önzőségnek nincs helye.)

Feri megjelent a színpadon, én élőben még nem is láttam eddig, óriási nagy, magas égimeszelő, őszes halántékkal és csillogó szemmel. Anekdoták és történetek, mese közben tudunk a legtöbbet tanulni. Így van beállítva az ember. Tudjátok, olyan ez a sztori, mint amikor a pácienst fogadja a pszichológus, és a beteg így kezdi: engedje meg doktor úr, hogy mielőtt belekezdenénk a terápiába, még had mondjak valamit! Feri szereti így felépíteni az előadását. Szóval először a kommunikáció működéséről beszélt nekünk.

Tudjátok-e, hogy mi a legnagyobb befolyásoló tényező azzal kapcsolatban, hogy a másik mondandójából mennyit és hogyan vagyunk képesek befogadni? Akár hiszitek, akár nem, ez maga a befogadó személye és lelki állapota. Ugyanazt a közlést száz ember ezerféleképpen értelmezi, és ezek alapján másként is reagál.

Váltsunk át a párkapcsolati példára. Megbeszéltél egy találkozót a szerelmeddel, még csak néhány hete ismeritek egymást. Kapsz tőle egy üzenetet, hogy "Öt percet kések". Ennyi áll csak benne. Nagyon izgatott vagy, örülsz neki, arra gondolsz, hogy milyen kedves, hogy előre szól. Milyen megbízható személyiség, biztosan jó lesz vele együtt élni és már előre látod magad előtt, hogy ebből csak jó dolog sülhet ki.
Ugyanez a szituáció lezajlik néhány év múlva, ismét azon a helyen lenne találkátok, amikor kapsz egy üzenetet, amiben ez áll: "Öt percet kések". Mi jár az eszedben? Tipikus. Megvárat. Már nem is vagyok olyan fontos a számára. Lehet, hogy mégsem őt kellett volna választanom?
Aztán úgy alakul, hogy mégis együtt maradtok, esetleg vannak gyerekek, a rohanó életben úgy hozza a sors, hogy nem is otthon, hanem az első randevú helyszínére találkozót beszéltek meg. Te már ott vagy és várod őt, mikor üzenetet kapsz: "Öt percet kések". Mi jut eszedbe? Hát... láttunk már ilyet. Ennyi éve együtt vagyunk már, és ezt kapom? Ezt érdemlem? Hát persze, már az elején láthattam volna, hogy ez lesz. Én vagyok a legkevésbé fontos a számára. Nem tudom, hogy mi lesz így ebből.

Látjátok? Mind a három esetben ugyanaz volt az üzenet, csak a befogadó hozzáállása változott. Az idő elteltével is rárakódhatnak a befogadás minőségére bizonyos rétegek, de ezek közül is a tapasztalatokon túl az egyik legfontosabb tényező a lelki állapot és a prekoncepció. Ha sikerül előítéletektől mentesen, az adott helyzetre nyitottan fogadni a bejövő üzenetet, akkor nagyobb valószínűséggel őrizhetjük meg a belső egyensúlyt és tarthatjuk tisztán a kommunikációs teret.

Meglehetősen sok alapvető különbség van a férfi és a nő között. Ez úgy gondolom, hogy mindenki számára triviális. A magán életben az egyik célom, hogy ha egy párkapcsolat már kialakul, akkor a közös életben is sikerüljön együtt előre haladnunk, a nélkül, hogy a hétköznapok arról szólnának, hogy csak gyártjuk egymás után a napokat. Hogy kerülhetjük el azt, hogy ellaposodjon ez az egész? Fontos tudni, hogy a férfinak és a nőnek mások az igényeik. Egy nő alapból többet kommunikál, neki nagyobb igénye van rá. Napközben is sokat gyakorolja eme tevékenységét, de munka közben nem igazán tudja kiélni magát, vagy ha gyerek mellett van otthon, egész nap, akkor pláne. Úgyhogy mikor hazaér szeretné bepótolni ezt, és beszélgetést kezdeményezni a társával. A férfi nem beszél sokat, viszont a munkájára koncentrál, összpontosít és amikor hazaér egyetlen dologra vagyik igazán, hogy a stressztől megszabadulva leüljön a kis tüze mellé (legyen az a számítógép, vagy a tévé).
Egy kutatásból kiderült, hogy a férfiak ilyenkor milyen műsort néznek. Amint valami olyan történne, ahol a történetben valami probléma jellegű dolog merül fel, ők egyből elkapcsolnak. Valószínűleg ezért lettek olyan sikeresek az olyan műsorok, mint a forma 1 vagy a foci. Ott nyugodtan nézhet ki a fejéből a pasi, a nélkül hogy bármi frusztráció érné.
Bezzeg a nők. Ők oda vannak a brazil és latin szappanoperákért, ahol tisztában van azzal, hogy a Jose Armando milyen baráti kapcsolatot ápol a szerelme unokahúgának a nővérével, aki mellesleg a főnökének is a szeretője, de most éppen féltékenység miatt zavaros a kapcsolatuk.
Szóval a nő hazaér és kommunikálni szeretne. A férfi nem annyira. Ezt az ellentétet is kezelni lehet. Néhány egyszerű stratégiával. Két dolog van, amit a nőnek nem szabad tennie: az egyik a durva kezdés, a másik az elárasztás. Az elsőre példa: "Már megint nem vitted le reggel a szemetet, mikor már tegnap megbeszéltük, hogy elintézed." Mit gondoltok, ez után mennyi esélye marad a nőnek arra, hogy sikeres párbeszédet folytasson? 10%, nem több. Az elárasztásra példa: "Kicsim, tudod hogy a mama gyógyszereit holnap reggel meg kellene venni, és arra gondoltam a hétvégén bevásárolhatnánk, mert a Jóskáék is jönnek vendégségbe, de akkor már a garázs ajtót is meg kellene szerelni..." Ez után vajon mennyi marad az esélye annak, hogy sikerül valamit kihozni a beszélgetésből? Összesen 1%. Ekkor a férfi legvalószínűbb hogy beveti az ő stratégiáját, a menekülést.

Erre a helyzetre is van megoldás persze. Igyekezzünk kerülni a negatív stratégiákat. Kérdezzük meg a párunkat arról, hogy mikor tudnánk beszélni, ha látjuk rajta, hogy nagyon "elfoglalt". Ha esetleg fontos és hosszabb beszélgetésre lenne szükség, akkor találjunk a héten egy olyan napot, amikor ezt összehozhatjuk. Ha a férfi előre tudja, hogy mi vár rá, akkor betervezi és a munkahelyén sem terheli úgy túl magát, és este jobban félre tudja tenni az agy kikapcsoló programját.

Feri atya persze másról is mesélt, engem a legjobban ez fogott meg. Kereszty András még azt is tárgyalja, hogy milyen fontos hogy ne a másiktól tegyük függővé magunkat, tanuljunk meg önállóan, egyész-ségesen működni, és úgy a párkapcsolatban is jobban funkcionálunk majd. Ha érdekel a téma, ajánlom a fent belinkelt videóját. Legyen szép napotok!

Fotó: pace067