Zarándok szindróma

Meg mernék rá esküdni, hogy mástól hallottam ez a kifejezést. De aztán hiába kerestem rá az interneten, nem találtam forrást, ami szintén említené. Veszem a bátorságot, hogy most én definiáljam, mi ez.

Zarándok szindróma: Vándorlás függőség. A szocializáció zártságából a természetbe kiszabadult egyén megtapasztalja a valódi szabadságot. A hétköznapok falai közé visszaérve ez után folyamatos késztetést érez az újra indulásra. Bizonyos értelemben a honvágy ellentéte.

Ha azt gondolod, hogy egy-egy hétvégi hosszabb kirándulás után megérted miről beszélek, azt hiszem tévedsz. Ehhez több idő kell. Szerintem legalább 10 nap. Egy hét, amíg hozzászoksz a megváltozott napi rutinhoz, már kényelmesen lépkedsz a bakancsban. Ekkor kezd az elméd is átállni. Ha nem akarsz függővé válni, három napnál többet semmiképp ne tölts kirándulással egyhuzamban.

Folyvást keressük az okot: az élet értelmét. De sosem találjuk. Pláne, mikor a hétköznapok malomkerekében taposva mantrázzuk ugyanazokat a feladatokat. Egyetemen, fiatal felnőttként hallottam először, hogy ebből van lehetőség kiszabadulni. Nevesítették is, El Camino címen lehetett róla hallani. De valójában mindegy. Amerikában Pacific Crest Trail, Magyarországon Kéktúra. Lehetőséget teremtettem és elindultam. Az első után aztán másodszor is, és azóta is újra elindulnék. De miért? Néha mosogatás vagy fűnyírás előtt keresek egy YouTube videót, ahol okos és tapasztalt emberek beszélgetnek valami engem érdeklő témáról. A "zarándoklat" vagy "el camino" keresőszóra csak olyan anyagot találok rendre, ami az alábbi fő témákat járja körül:

1. Egyéni történet, ami azt ecseteli:
1. Honnan jött az ötlet?
2. Hogyan készült fel rá?
3. Elindulna-e újra?
2. Az utazást bemutató video blog (vlog).
3. Vallási ünnepek zarándoklatát bemutató dokumentumfilmek.
4. A jól ismert zarándokos mozifilmek.

Egy sem ad választ arra, hogy miért? Vannak ezek az AA (Anti Alcoholic) csoportok, ahol bármilyen függőséggel szemben találhatsz használható stratégiákat. Azt állítják hogy ha egyszer függővé váltál, akkor örökre az maradsz. Lehetsz akár 50 éve tiszta, de a függőség megmarad, meghatározza a gondolkodásod, az életed részévé vált.

Létezik olyan, hogy hasznos függőség? Jó függőség? Van ami a biológiánkból fakad: levegő függő vagyok. De ez nem az én döntésem, az első tudatlan levegővételem után ez egy félig automatikus folyamat, amiről nem tehetek. Ha azonban rendszersen művelek olyan dolgokoat, amik beteggé tesznek engem, lerövidítik az életem: káros függőség. Az ilyenektől szeretnénk varázsütésre megszabadulni.

De mit tegyen az ember a zarándok szindrómával? A természetben lenni jó, a mozgás és a friss levegő miatt az egészséged szolgálja. Felfrissülve érsz vissza a beszűkült városokba, ahol egy idő után újra kényelmetlenül érzed magad. A társadalomnak ez nem annyira jó. De neked igen. Vagy mégsem?
Itt hagyom nyitva ezt a kérdést. Nem tudom a választ. Úgyhogy azt hiszem, hamarosan újra útra kelek...