Hiány vagy bőség? Valódi önbecsülés?

Soltész Ian 2024-es könyve, a Szuperszemélyiség olvasása után fontos tapasztalatokat szereztem. A könyv elején általánosságban beszél arról, hogy milyen fontos az önbecsülés. Itt még nem is mond újat, sőt a könyv eleje inkább marketing hatású, azt bizonygatja, miért is lesz jó neked ezt a könyvet forgatni. De éreztem benne potenciált, úgyhogy nem átalltam ölesebb léptekkel lapozni. E-book formában rákerestem az engem érdeklő kulcsszóra: kapcsolatfüggőség. A cikk végén két versem is olvasható, ahol a két pólusból is megvizsgálom a helyem ezen a tengelyen.

Soha nem a másik rombolja az önbecsülésedet, hanem te magad azzal, hogy másokra alapozod azt. Senki sem tudja elvenni az önbecsülésedet, sem az önbizalmadat, ha te nem hagyod. A belül hordott, magadra épített önbecsülés orvosság minden típusú kapcsolatfüggőségre. 

A könyvben a bőségállapot a tudat egyik legmagasabb szintje, amelyben az ember nem hiányból, hanem telítettségből él. Ez nem csupán anyagi bőséget jelent, hanem érzelmi és mentális gazdagságot – azt az állapotot, amikor az ember már nem kívülről várja a szeretetet, figyelmet vagy elismerést, hanem mindezt önmagából képes létrehozni és fenntartani.

A könyv így különbözteti meg:

• A magány hiányállapot: az, amikor az ember mások távollétében ürességet él meg, mert a saját szeretetforrását kívül keresi.
• Az egyedüllét ezzel szemben bőségállapot: „minőségi idő önmagammal”. Az ember ilyenkor nem elvész a csendben, hanem feltöltődik tőle, mert jól érzi magát saját társaságában.

A bőségállapot jellemzői:

• Önmagadból táplálkozol – az önbecsülésed és jólléted nem mások véleményétől függ.
• Teljes vagy egyedül is – nem érzel hiányt akkor sem, ha nincs melletted senki, mert a teljesség benned gyökerezik.
• Nem koldulsz érzelmet, hanem adsz belőle – nem várod, hogy más szeressen, hanem te magad vagy a szeretet forrása.
• Nem ragaszkodsz, hanem kapcsolódsz – a kapcsolat nem a félelemről, hanem a megosztásról szól.
• Szabad vagy a manipulációtól – nem lehet rád hatni bűntudattal, elvárásokkal vagy zsarolással, mert nem kívülről próbálod betölteni a hiányaidat.
• Külső visszaigazolás helyett belső stabilitás jellemez.

Soltész Ian szerint az ilyen ember „érzelmi császár vagy császárnő”: nem azért kapcsolódik másokhoz, mert szüksége van rájuk, hanem mert megosztani szeretne valamit, ami már benne bőségben megvan.

A bőségállapot tehát nem azt jelenti, hogy mindenből (túl) sok van, hanem amikor a hiány megszűnik. Ide idézhetném egyik kedvenc szólásomat: Szegény az, aki többre vágyik. Ennek analógiáján gazdag az, aki elégedett... önmagával és a környezetével.
Ez az állapot az önbecsülés, a szabadság és a tudatosság szintézise – amikor az ember nem a világban keres békét, hanem maga válik a békévé.

Számomra a legfontosabb idézet a könyv lapjairól:

„Ian, aki egyedül is teljes, annak minek párkapcsolat?”
A belül hordott önbecsülésű emberek nem szükségből, hanem bőségből jönnek össze, hiszen mindkét félből két külön egész vált. Így túlcsordulóvá fejlődtek. Az ő mottójuk a következő: „Boldog vagyok egyedül, és teljesnek érzem magam. Annyi boldogság van bennem, hogy ezt a boldogságot szívesen megosztom másokkal.” Az érzelmi szabadság és függetlenség nem jelenti azt, hogy az illető ne szeretne másokhoz kapcsolódni, sőt. Az ő kapcsolódása már tiszta, és a másiknak is szabadságot tud adni. Két madár a paradicsomból nem rakja egymást ketrecbe. Ha te valóban szereted magadat, és a másikat is, akkor nem akarod birtokolni. Ez pedig további fekete öves tapasztalásokat eredményez, hiszen a megcsalás mint címke is megszűnik közöttetek. Kacagtok rajta. Hogy tudod elveszíteni azt, ami nem a tiéd? Sohasem volt, és soha nem is lesz az. Ennek megértése végtelenül nagy tiszteletet ébreszt bennetek egymás iránt is. (...)
Ott táncolsz a tánctér közepén: van, aki tapsol neked, van, aki pfujjog, hogy nem úgy kellene táncolnod, van, aki csak bambulva néz, van, aki lemarad a táncodról, mert csak a mobilját nyomkodja, és vannak, akik együtt akarnak táncolni veled, de továbbra is ülve maradnak. És van, aki örömmel fel is pattan. De ha nincs, neked az is tökéletes. A te örömteli táncodat senki sem befolyásolja. Az emberek elítélik az egyedüllétet. Azért, mert nem ismerik, ezért félnek tőle. A magányt ismerik, és azt keverik az egyedülléttel. És mit látsz a tömegen, hogy boldog? Épp ellenkezőleg. Megkeseredettségben, félelemben és boldogtalanságban sínylődik. Akkor pedig miért fogadnál el boldogtalanoktól boldogságtippeket? Életvezetés kapcsán szinte mindennek az ellenkezőjét kell csinálnod, amit a tömeg csinál, feltéve, ha boldog akarsz lenni. Én már látom a szabad szuperszemélyiségeket, akik egyedül ülnek boldogan az erdő közepén, fák gyűrűjében, szellők simogatásában. Aztán fogják magukat, és bemennek az emberek tömegébe, kapcsolódnak, ölelkeznek, együtt táncolnak és kacagnak. Az új embernek ez nem kettősség, hanem a kiteljesedettség természete. Egyedül és társaságban is boldog, és mindkettőben teljes. Azt mondják, önző vagy akkor, ha törődsz magaddal. Ők ezért nem törődnek magukkal, hanem azt várják, hogy mások törődjenek velük. Most akkor ki is az önző? Az egész világ fordítva ül a lovon. Ezért tart érzelmileg ott, ahol. És különben is: nehéz jó kapcsolatot kialakítani azzal, aki még magával sincs jó kapcsolatban. Aranyszabály, hogy boldogtalantól ne fogadj el tanácsot a boldogságról! Mert az pont olyan lenne, mint hajléktalantól befektetési tippeket kérni. Amikor én az egyedüllét szerelmét tanítom az embereknek, nem az a célom, hogy tibeti szerzeteseket neveljek. De paradox módon az egyedüllét szeretete juttat el a magas szintű emberi kapcsolatokhoz. Aki szereti magát, az az egyedüllétben is a teljességet éli meg, így ő már nem kényszerből, menekülésből és koldulásból fog kapcsolódni. A benne lévő jó érzések bőségével él, és mindezek megosztása miatt.

Ezeket a gondolatokat igyekszem magamévá tenni. Szegénynek sosem éreztem magam, de az érzelmi függőség egészen más tészta. Verset is írok néha, mostanában olyat, ami ezt a gondolatvilágot dolgozza fel. Nem olyan egyszerű a megoldás, mint ahogy Soltész Ian állítja. De a gondolat teremtő erő. Igyekezzünk hát pozitív a pszichológiát követni.

Hol a faszban vagy? 

Beszélnék veled
Ha léteznél
Ha lenne értelme
Nem csak azért
Mert mindent tudunk egymásról
Hanem mert még ezzel együtt is
Minden hibád és gyarlóságod
Ellenére

Tudni akarom
Minek örülsz
Mi fáj

Nélküled
Nincs semmi tettnek súlya
Ha egy fa kidől az erdőben
De azt senki ember fia
Nem látja, nem hallja
Akkor valóban megtörtént?

Nem.

Így nélküled én sem létezem.

De ha mégis
Ha egyedül lenni jó
Akkor ez nem magány
Hanem gazdag önművelés
Tanulás
Kiteljesedés
Fenntartható
Fejlődés

A növekedés töretlen
Dübürög a vashíd
Zeng búg a gyár

A szobámban nélküled
Túl sok lehetőség
Tett nélkül
Üres
Vár  

Ki van itt?

Ki van itt? Itt én vagyok.
Mi van itt? Itt egy kert.
Mi van benne? Bőség.
Mint a manna, amit Mózes népe gyűjtögetett?
Holott Máté evangéliuma is mondja, hogy
Mindent megkaptok, ha szükségetek van rá!
Nincs mitől félnetek?
Nem!
Ez valódi bőség.
Élő és virágzó.
Gyümölcsöző, árnyat adó.

Kívül és belül: Bőség.
Derékbőség? Humor.
Kiállás. Erő. Figyelem.
Figyelek rád. Figyelek magamra.
Ez a tudatosság?
Ez a törekvés arra, hogy tudatos legyek.
Ez az én utam. Máté útja.

Mid van még testvérem?
Ölelés. Bátorság. Szeretet.
Van eszközöm, hogy megjavítsam, ami rossz.
Van szemem, hogy lássam mi nem menthető.
Van szám, hogy ki is mondjam, ha valami kell.
És van két kezem is, hogy fogadjam, mi égi jel.

Szándékos. Építő. Tanító.
Híd a technika és a művészet közt.
Empatikus harcos.
Kereső. Tér tartó és megteremtő. 

/ A kép forrása: Aisteria by Aisteria /