Lyme-kór? Immunrendszer nélkül merre?

Az időjárás után a talán az egészség áll a második helyen, ha a közkedvelt beszédtémákat vizsgáljuk. Még öregasszonynak sem kell lenni, mindig jó pletyka téma, hogy hol mi fáj és hogy milyen nyavalyákon esünk túl éppen. Lássuk hát hogy mi a helyzet? Mi lehet az ami a túraszerető embert már több mint egy hónapja visszatartja attól, hogy elinduljon?

Szeptember végén voltunk a srácokkal a kéktúra második szakaszán (Sárvár - Sümeg). Az egyik éjszakát az erdőben töltöttük, a többiek függőágyban, fél-sátorban (az avarban fekve), jómagam teljes sátorban még két emberrel. Furcsa, hogy a legvédettebb környezetben aludtam, mégis megtaláltak az élősködők. Még életemben nem volt kullancs csípésem (vagy legalább is nem tudtam róla). Ezt akkor ott nem is vettem észre. Egy hét után kezdett viszketni a hátam. Nem törődtem vele különösebben, gondoltam hogy majd elmúlik. Már egy hónapja vakarásztam, mikor egy barátom mondta, hogy ez bizony kullancs csípés lesz, minél előbb forduljak orvoshoz és nézessem meg. Sajnos nem foglalkoztam vele, amíg nem lett nagyobb baj. Egy idő után nem csak viszketett, hanem fájni is kezdett a csípés mellett, a gerincem. Először azt gondoltam, talán azért van mert mostanában hanyagoltam a jógát. Elkezdtem tornázni, de a fájdalom napról napra erősödött, úgy hogy már aludni sem tudtam tőle. Ehhez társult a mindennapos fáradtság, kimerültség érzés. Minden nap, már délelőtt úgy éreztem magam, mint aki 24 órája talpon van. Na ekkor kerestem rá a Lyme-kórra (Lyme wiki), és elolvastam hogy mik a tünetei. Bingo! Már egy fokkal jobban éreztem magam, mert tudtam, hogy van oka a bajomnak! Nagyon fontos időben észrevenni, mert ennek a kórnak komoly, halálos kimenetele is lehet! Felírták nekem az egy hónapos antibiotikum kúrát. Az első tabletta bevétele utáni este már nem is kellett fájdalomcsillapító ahhoz, hogy újra aludni tudjak. A bogyó-kúra alatt nem voltam igazán kicsattanó az egészségtől, de használhatóvá váltam. A bogyók hatását erdei mácsonya tinktúrával erősítettem: előcsalja a bacikat, amiket az antibiotikum hatékonyabban pusztít el. A bogyók mellé probiotikumot (Protexin Balance) is szedtem, hogy az emésztésem és ezzel együtt az immunrendszerem ne menjen teljesen tropára. Nem tudom, hogy végül mi is történt. A hónap leteltével azonban elkapott egy megfázás. Mindennel kezeltem magam, amit csak vény nélkül lehet kapni (C-vitamin; Méz; Forró tea: hárs, kakukkfű, menta; Pálinka; Carmol csepp; Lándzsás útifű szirup; Neo Citran; Sinupret; Mucopront; hidegpárásító készülék), de egyvalamit nem akartam semmiképp: antibiotikumot. Most ott tartunk, hogy lassan 2 hónapja ebben a takony-kórban szenvedek. Az arcüregem is megtelt, a köhögés immel-ámmal csillapodott, erősödött. A fülem és az orrom is tele van. Itt volt az egész téli-szünet, hogy kipihenjem magam és még mindig nincs vége. Holnap a sulival Vízkereszt alkalmából kirándulni megyünk a Koloska-völgybe, ami jószerivel oda-vissza 20 km. Pár napja a párommal elmentünk kutyát sétáltatni, ragyogó napsütésben. Az a 4 km sem volt gyaloggalopp, meglehetősen lefárasztott. De itt az ideje hogy újra próbára tegyem magam. Talán egy ilyen "mély víz" végre kilendít az immungyengeségből. Erősen gondolkodom rajta, hogy mégis újra az antibiotikum eszközéhez kell hogy nyúljak, hogy végre vége legyen ennek. De nem tudom hogy mivel teszek jobbat magamnak. Ha hagyom hogy önerőből valahogy kimásszon a náthából a szervezetem, vagy ha újabb mankót adok neki?
FRISSÍTÉS: Végül felkészültem a túrára, ruházattal, forró teával és szendviccsel. De a kollégák és az asszony lebeszélt róla. Úgy tűnik a következő túrával megvárom a teljes gyógyulást.