Lázadás - A véredben van

Helyijárat. Veszprém, Vetési iskola melletti buszmegálló. Már máskor is láttam ezt a jelenetet, így már előre készültem a fényképezőgéppel. Ezt a képet valójában megfesteni volna jó. Észreveszed a hibát? Rájössz, hogy mit kell nézni a képen?

Nem veszed észre? Valójában ez nem is hiba. Ez maga a természet, a maga nyers valójában. A gyerekek leszállnak a buszról, majd a négy méterre lévő zebra helyett, az mellett, az úttesten baktatnak át. Tömegesen. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy a zebra jó dolog, de csak azért is megszegi a logikus szabályt, hogy a többi nehogy kiközösítse. Néhány alkalom után pedig megszokássá válik. Csodálatos ezen keresztül modellezni, hogy miként működik a tizenéves gyerek. Minden érzékszervével ráállt arra, hogy észrevegye ha valami szabályszerű. Idegrendszerük úgy lett kondícionálva, hogy ha egyetlen kötelező dolgot is tapasztal, azonnal az ellenkezőt kell tenni!

A lázadással kapcsolatban nem jut eszembe költemény. Talán Ginsberg Üvöltése. De ez egy kicsit más téma. Képfeliratot szerettem volna találni, nekiláttam hát idézetet keresni a témában: "fiatalság lázadás idézet".

A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás - mindössze egy indigómásolat lesz. Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy.
/ Osho /

A fiatalok viselkedését nem szemlélteti igazán jól, de az idézet megvitatásával közelebb juthatunk a megoldáshoz. Tegyük fel, hogy a diákok egy "átlagos" állami iskolába járnak, ahol jó eséllyel kizsigerelik őket, a lelki és szellemi teljesítőképességük határáig hajszolják őket, és a kreatív feladatok helyett vázlatokat kell bemagolniuk, olyan dolgokról amikről valójában fogalmuk sincs.

Hogy ha az iskolában nem élhetik ki a kreativitásukat, akkor lázadni fognak? Nem jó megközelítés. A tizenévesek gyárilag lázadásra vannak kódolva. Már több mint három hónapja waldorf iskolában tanítok. Nem túl sok tapasztalatom van korábbról, de innen nézve azt gondolom, hogy ha kreatív feladatokat adsz a gyerekeknek, azzal nem előzheted meg a lázadásukat. Jó esetben annyit tehetsz, hogy amíg elfoglalják magukat, addig altathatod a bennük tomboló vihart. De amint vége a játéknak, újra kutatni kezdik, hol lehet kibújni a kötöttségek alól.

Nincs rossz gyerek. Janet Lansbury írt erről egy könyvet. Még nem olvastam, de régóta szemezek vele. A cím viszont magáért beszél. Rossz nevelés, nehéz szociális körülmények, ez mind okozhatják azt, hogy az első ítéletünk a megfigyelt ember felé negatív. Ahelyett, hogy a vélemény nyilvánítás után elszaladunk, tegyük fel a kérdést, hogy miért? Miért a zebra mellett mennek el a gyerekek? Miért lázadnak már megint? Miért nem figyel oda rájuk senki? Miért nem festik újra a zebrát, hogy ne öt méterre legyen a buszmegállótól? Miért, miért, miért?

Nem. Rossz gyerek nincs. A szabályokkal van a baj. A szabály csak akkor működik, ha racionális. Egy felnőtt könnyen engedelmeskedik az ostoba előírásoknak is. Egy tinédzser csak akkor fogad szót, ha megérti hogy mi miért van, és így a magáévá teszi. De addig is:

We don't need no education
We don't need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teacher, leave them kids alone

/ Pink Floyd /

Fölnőttként, a játszótér felügyelője lehetsz csak. A gyerekek lázadnak, így az ő kreativitásuk biztos hogy élénkebb fénnyel ragyog, mint a tiéd. Hagyd, hogy hassanak rád. Ha megsérülnek, csak segítsd fel őket, legközelebb ott már nem esnek el.