Az emberiség és a fajok eredete

Honnan származik az ember? Tényleg mi vagyunk a teremtés koronája? Vajon tényleg az ember a legtökéletesebb életforma, aki jobb a többinél, és életrevalóbb bármelyik állatnál vagy növénynél? Így hát jogunkban áll kihasználni a természetet és mindent elvenni?

Amikor a mikroszkópon keresztül nézzük a világot, az élet csodája elképeszt mindannyiunkat. Ez az élmény sodor újabb és újabb felfedező útra bennünket, hogy megismerjük a létezés minden nüansznyi szegletét. Összefüggéseket és rendszereket alkotunk, hogy átlássuk mindazt a szépséget, ami körülvesz minket. Charles Darwin 1859-ben írt egy könyvet arról, hogy szerinte mi A fajok eredete. A mű születéséről, a kutató életéről 2009-ben készült egy film, Teremtés címmel, amit a napokban néztem meg.

Nem az egyházi kánon sötét oldaláról szeretnék beszélni, de azért néhány érdekességet jó volna feleleveníteni. Az alapvetően keresztény Európában a tudománynak egyre nagyobb pulpitust emeltek. Azonban az egyház és a hitrendszer az, ami összekovácsolta és egyben tartja a társadalmat. Hogy fér meg hát az isteni teremtés-mítosz az evolúció tanaival? Darwin csaknem hadat üzent az egyháznak, ő egy kicsit jobban járt, mint Galileo Galilei, aki Kopernikusz nap-központú csillagászati elméletét hirdette, ami miatt az egyházi inkvizíció áldozatává vált.

Nehéz dolog egyedüliként tudni az igazságot, az ostoba tömegekkel szemben. Pláne, ha a világhatalom jelenlegi működése kerül veszélybe, ha ezt az új "igazságot" elfogadjuk. Az egyházi hitrendszert tiszteletben lehet tartani, de voltak idők, amikor a tisztelet nem volt elég, hanem tűzzel-vassal kellett megvédeni a kizárólagosan elfogadható nézeteket, miszerint Isten hét nap alatt teremtette a világot. Ma már megengedhető az a szabadság, hogy ezt metaforikus környezetbe ágyazzuk. Nem kell konkrétan hétszer huszonnégy órára gondolni. Előbb volt a tyúk, mint a tojás, mert ha a Föld még nem létezett, de Isten már tudta hogy pontosan 24 óra alatt fog körbefordulni a Nap körül, így előre ennek tudatában osztotta be az idejét. Nyilván.

Az összes, régebben és jelenleg is Földön élő kultúra azt hitte és hiszi magáról, hogy ő a király. És hogy mindennél és mindenkinél jobb mindenhol és minden időben, most, mi vagyunk a legjobbak! Egy gyermeknek az élete függ attól, hogy önző legyen és megszerezze magának az ételt és a figyelmet, de a felnőtt tudatú emberiségnek már nincs szüksége arra, hogy az EGO rabságában éljen. Mindegyik kultúra megalkotta a maga teremtés mítoszát, ahol egy vagy több Isten nagyjából hasonló körülmények között világra hozott minden létezőt. Ma már karnyújtásnyira van minden információ, így a vallásokat is ismerhetjük, és felfedezhetjük bennük ezt a hasonlóságot. Érezzük, hogy van bennük valami közös. Épp ezért képesek lehetünk elfogadni, hogy egy másik ember máshogy meséli el ugyanazt a történetet. Így lelhetünk igazságot minden hitvitában. És ezáltal engedhetjük meg magunknak a szabadságot, hogy ne higgyünk el mindent, csak azért mert sokan mások egyazon dolgot kántálják.

És hogy mi lennénk a teremtés koronái? Akkor bizony ott, fent a trónon ülve belátó és bölcs uralkodóként kormányoznánk a birodalmunkat. Ehhez azonban az kellene, hogy szeressük és ismerjük az alattvalóinkat. Az emberiség azonban vak, mert azt hiszi hogy már tud valamit. Mert ugye a tudatlan embernél csak az veszélyesebb, aki beképzelt. Az elsajátítható tudás végtelen, így a tanulással szembeni alázatunknak is végtelennek kell lennie, türelmesnek kell lennünk önmagunkkal és másokkal is: folyamatosan figyelni a környezetünk igényeit, és aszerint cselekedni, nem pedig homályos és elavult prekoncepciók alapján.

A gőgös és beképzelt uralkodókat a filmekben sem szeretjük. Legszívesebben mindegyiket egy nagy bölcs combjára fektetnénk, hogy addig fenekelje az ostobát, amíg meg nem nyílik az elméje az igazság és a szeretet felé. Ezt az uralkodót legszívesebben vissza se engednénk a trónra, ugye? Inkább választanánk a helyére valaki mást. Az emberiségnek sajnos nincs ilyen opciója. A versenypályán száguldó autó motorját és egész szerkezetét menet közben kell kicserélni. Precíz és pontos műtétre van szükség.

A természet hangját úgy nehéz meghallani, ha folyton a telefonunkat bámuljuk és drót-infúzión gépzenét hallgatunk. Persze van erre is kísérlet, ahogy a YouTube-on is elérhető a 44 éves gorilla, Koko üzenete. Egy éves kora óta tanulja a jelbeszédet. Arról beszél, hogy szereti a virágokat, az állatokat és az embereket. De szomorú és boldogtalan, mert az ember tönkreteszi a bolygót, ahol mindannyian élünk.

Úgyhogy, kedves olvasó! Légy felelősségteljes, minden pillanatban! És mivel ilyen messzire kerültél a természettől, ideje hogy az alattvalóidtól tanulj! Tanuld meg újra, hogy mi az élet, és engedelmeskedj a természet törvényeinek! Különben más kerül a trónra; és a vége nem lesz vicces.

Az pedig, hogy az evolúció létezik-e, tudományos tény. Az élet egy folyam. De annyiszor belenyúltunk már mi is. A környezet önmagát alakítja, és mivel mi is a részei vagyunk, mi is beleszólhatunk. Jobb, ha nem hisszük mindenhatónak magunkat. Lehet az a természet, vagy más néven Isten, aki minket alkotott, de az is lehet, hogy miként mi alkottunk más lényeket, minket is egy (vagy több) más faj hozott létre. Közvetetten, vagy közvetlenül, mégis a világegyetem, a természet gyermekei vagyunk.

Ideje rájönnünk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem egy működő rendszer részei, mi magunk is alkatrészek vagyunk! Lehet hogy az emberiség a mindent tudó agy, de ha nincsen szív, akkor nem lesz ami ellásson minket, elsorvadunk és meghalunk.

Fotó: Berli Mike