Szuperérzékeny emberek

Ez nem egy tudományos-fantasztikus történet. Az emberek 20%-a ebbe a csoportba tartozik. Az állatok világában is megfigyelhető ez a jelenség, ugyanilyen arányban. Dr. Elaine N. Aron írt a jelenségről több könyvet is. Jómagam a Szuperérzékeny gyerekek címűt olvasom tőle. Online is elérhető egy kis teszt, amivel felmérheted, hogy te vagy a környezetedben élők mennyire tartoznak bele ebbe a kategóriába. De hogy valójában miről is van szó? Lássuk.

Vannak akik érzékenyebbek a szagokra, az erős fényre, a fájdalomra, a környezetük hangulatára. Vannak akik nem szeretnek nagyobb társaságba menni, elsődlegesen nem azért mert félnek, hanem mert megérzik a tagok és a csoport hangulatát és jobbnak látják kimaradni belőle. Észrevesznek apró részleteket is, emlékeznek arra, hogy melyik polc melyik kis rekeszében található anya kedvenc gombostűje. Nem megszokott, idegen környezetben az amúgy kitűnően elsajátított tudást is nehezen adják vissza, rosszabbul teljesítenek. Érzékenységük miatt kialakul bennük a mások felé is kiterjedő empátia. Ugyanannyi inger éri őket is, mint másokat, de ők többet fognak fel belőle, ezért többször van szükségük arra, hogy kipihenhessék magukat egy sötét nyugodt zugban, otthon, ahova nem jut el a világ zaja. Az ingerek kerülése miatt sokan inkább introvertált személyiségűek (de ez sem igaz mindenkire).

Mint a legtöbb tulajdonság, a szuperérzékenység is olyan, ami különböző mértékben jelenik meg az egyénben. Valakire az összes jellemző illik, valakire csak néhány. Akad olyan is, aki a teszt összes kérdésére nemmel válaszol. Én összesen 9 kérdésre feleltem igennel. A kérdőív összeállítója szerint a 12-es a mágikus szám, ha legalább ennyit bejelöltél, akkor több mint valószínű, hogy szuperérzékeny vagy. Bár az is igaz, hogy vannak olyan kérdések, amit szerintem felesleges is feltenni, például: "A belső életem gazdag és bonyolult." Igaz, vagy hamis? Van bárki, aki azt mondja, hogy ezzel ellentétben a belső életem sivár és egyszerű? Lehet, hogy akkor komoly önértékelési gondokkal küzd szegény. De ha valaki elém tesz egy lapot, hogy keretezzem be, hogy én melyik vagyok, hülye vagy okos? Bizonnyal a második opcióval élnék. :)

Na de akkor ez a dolog áldás vagy átok? A könyv írója szerint sokkal inkább áldás. És aki felismeri magában ezt a képességet és látja, hogy vannak mások is így ezzel, önértékelésük pozitív irányba fordul. Miért jó, hogy vannak ilyen és olyan emberek is? Lássunk egy példát az állatvilágból.

Van egy hatalmas, gazdag, ízletes fűvel benőtt rét. Két őz (nem tudnak egymásról) megközelíti a rétet. Az egyik oldalon egy szuperérzékeny állat jön, minden apró rezzenésre odafigyel, érez minden szagot, nem mer nekikezdeni a falatozásnak, mert nem bízik a helyzetben. A másik őz amint megpillantja a friss és zamatos füvet, egyből  ráveti magát, rezgeti a kis farkincáját és nyomban falatozni kezd. A helyzettel két probléma van. A szuperérzékeny őz éhen pusztul, amiért nem mert nekiállni falatozni. A másik pedig azért pusztul el, mert nem vette észre a bokorban rejtőzködő ragadozót.

Ezért jó, hogy a csapatban van mind a két fajta személyiségből. A szuperérzékenyek figyelmeztetik a társaikat a közelgő veszélyre, hiszen észrevesznek mindent. A kevésbé érzékenyek pedig megvédik őket ezektől a veszélyektől, biztonságot adnak egymásnak. Ezért lehet, hogy az evolúció során ez a tulajdonság nem veszett ki, hanem ilyen sokáig fennmaradt.

Az emberi közösségekben is a természetes szelekció része volt az érzékenység. A vezetők közé is gyakran érzékeny embereket választottak, a papok, tanítók és egyéb elöljárók is ilyen emberek voltak. A közösség emelte őket ebbe a pozícióba, mert tudták, hogy ők figyelnek mindenre és a különböző helyzetekben a lehető legjobb megoldást keresik, hiszen empatikus beállítottságuk a csoport érdekeit szolgálja. A mai világban ez a helyzet sajnos felborult. Az érzékenyeket a hatalomra vágyók könnyebben félresöprik, az agresszió és a megfélemlítés eszközével. Jó lenne, ha az egyensúlyt sikerülne megőrizni, ha tehetjük, támogassuk az érzékeny politikusokat. Ehhez a gondolatvilághoz tartozik az is, hogy több nőt a vezetők közé! Persze nem minden nő szuperérzékeny, de mindegyikben ott az anyai ösztön, és általában véve érzékenyebbek, ami igazán kamatoztatható lenne, ha mások ezt hagynák.

Oké, felismertem hogy én, vagy a gyermekem ilyen érzékeny típus, de hova tovább? Dr. Elaine N. Aron könyvei erre is választ adnak. Ha saját magad jobban meg szeretnéd érteni, vagy a gyereknevelésben lenne szükséged egy-egy jó tanácsra, javaslom, hogy lapozd fel és merülj bele a témába.

Lehet, hogy Jézus is szuperérzékeny volt? Ha igaz is ez, minden bizonnyal volt hozzá megfelelő érzelmi intelligenciája és önismerete, hogy a képességét használni tudja. Ha már itt tartunk, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Ha tehetjük, figyeljünk jobban egymásra és őrizzük meg jó szokásunkat az év többi napjára is! Namaste!

Fotó: tripperfunster

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mátyás Király Vadaskert és a magán erdők önzése

Locus túratérkép kezdőknek és profiknak

Bicaj vagy e-bike?