Szabadúszó leszel, vagy vadakat terelő juhász?

Szabadnak lenni jó? Amikor az voltál, valóban az voltál? Képes vagy a teljes függetlenségre? Azzal foglalkozol, amivel szeretsz? Mihez van tehetséged? Az önmegvalósításhoz vezető út ezer önsegítő könyvvel és blogposzttal van kikövezve. De mit súg a józan ész? Mikor jutsz el odáig, hogy végre kimond: elég volt!

Einsteintől kérdezte meg egyszer az egyik kollégája, hogy: Te, figyelj csak, Albert! Neked csak ez az egy inged van? Nem, nekem ötven ingem van. Akkor miért mindig ugyanabban jössz munkába? Tévedsz, kedves barátom, nekem valóban ötven ingem van, de mindegyik ugyanolyan. Ezer fontosabb dolog van az életemben, minthogy ilyen bagatel ügyekkel foglalkozzak, mint az öltözködés.

Ma megvesszük a legjobb mobiltelefont, holnap már elavult lesz. Emiatt frusztráltak lehetünk. A választás szabadsága nagy terhet tesz a vállunkra. Mennyivel volt egyszerűbb régen? Milyen nagy feladat ma a sok lehetőség közül a megfelelőt választani? Pál Feri egyik előadásában értekezik erről, és hogy miként lehetünk elégedettek az életben, ajánlom nektek.

De hogyan legyünk szabadok a hivatásunkban? Lassan két hónapja, hogy ott hagytam az inkubátort, az előző cégemet, ahol alkalmazott voltam. A felszabadulás utáni napon mély önsajnálatba és szép-őszi náthába burkolóztam. Az anyagi tartalékok ezt lehetővé tették. Néhány hét múlva elkezdtem munkát keresni; szakmai önéletrajzot írtam, HR-es barátom segítségével folyamatosan jöttek a lehetőségek, míg végül egy veszprémi cégnél találtam helyet. A környezet inspiráló, a kollégák jó fejek és a főnök is nyílt és érdeklődő természetű, akivel mindent meg lehet beszélni. Akkor hol a probléma?

Már gyerekként tudtam, hogy nem szeretnék gyártósor mellett kikötni. A napszámos, három műszakos rabszolga sors sosem volt az ínyemre. Ennek szellemében lett belőlem informatikus, sőt web programozó. Az új cégnél két nap után azt éreztem hogy nem vagyok képes a gép előtt ülni és olyan dolgokkal foglalkozni, amik nem érdekelnek. Ez a munka visszalépés volt az előzőhöz képest, kreatív munka helyett fából vaskarika gyártás. Se babzsák, se laptop, sem átlátható feladatok, csak egy apró iroda, monitor és a fehér fal. Hétfőn kezdtem, kedden délután már úgy jöttem el, hogy tudtam: ez nekem nem kell.

Úgy álltam hozzá, hogy bármi mást, csak ezt ne. Inkább leszek vidám utcaseprő, mint szorongó irodista. Össze is raktam egy általános önéletrajzot, amivel ezer egyszerű állást megpályáztam. Aztán eszembe jutott, hogy ajánlottak nekem lehetőséget, ahol online vállalhatok munkát. Fel is kerestem először a freelancer.com majd a guru.com oldalakat. Ezen kívül ajánlották nekem az upwork.com portált is. Miközben rájöttem hogy itt szinte bármelyik képességemet kamatoztathatom, eszembe jutott hogy akár informatikatanár is szívesen lennék, még jó hogy van arról is papírom. Ez az online szabadság fényesebb villanykörtét csavart a fejem fölötti foglalatba és mosolyt az arcomra. Olyan lelkesedéssel lapozok a munkalehetőségek között, mint mikor régebben az online párkereső oldalakat, amiből aztán sosem lett semmi. A lelkesedés megvan, viszont ezer jelentkező a legkisebb munkákra is.

A témába vágó programajánlóként javaslom, hogy ha érdekel a téma, jelentkezzetek a Veszprémi Szabadúszó Meetup-ra. Én biztosan ott leszek, hogy hasznos infókat szerezzek és új emberekkel ismerkedjek. E mellett a tanári munka sincs kizárva, néhány középiskolából is megkerestek már. Meglátjuk. Korábban az érdeklődés mellett a pénz volt a szempont. Most inkább az, hogy olyan dologgal foglalkozzak, ami örömöt okoz. Ezt javaslom mindenkinek, hiszen szegény az, aki többre vágyik. Legyünk gazdagok odabent.

Fotó: Mr Floki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mátyás Király Vadaskert és a magán erdők önzése

Locus túratérkép kezdőknek és profiknak

Bicaj vagy e-bike?