Negatív reklám

Gonosz vicc szerint mindenki rendőrnek születik, csak valaki továbbtanul. Evvel az analógiával élve egy marketinges szakember veszett el bennem. Valójában érdekel a téma, már csak azért is, mert ha tudod hogy milyen eszközökkel próbálnak hülyére venni téged, akkor lehet hogy képes leszel arra, hogy ellenállj.

A negatív reklám az, amikor rossz hírek terjednek a világban, ellenérzést kelt az információ, de bárhonnan is nézzük, a lényeg hogy nagyon sokan hallottak már róla, ezért ismertté válik a tárgy. Sokan beszélnek róla, és úgy terjed a hír, mint a kolera. Látod, a kolerát is ismered, pedig milyen rossz dolog. Ilyen például a Samsung Note 7 okos telefon esete is, a csapból is az folyt, hogy egyre-másra robbannak fel ezek az eszközök, sok mém és hír keletkezett. Szegény Samsung-nak vissza kellett hívni végül az összes eszközt. Távolról úgy tűnik, hogy ez micsoda nagy bukta a gyártónak, de másrészről lehet hogy egy reklámkampányba is betolták volna ezt a pénzt. Aztán ott a halloween-i sláger, a Pöttyös új terméke, a Tökkös Túró Rudi. Többek közt én is kifejeztem a facebook oldalukon, hogy a nyelvtani szabályokat sutba dobni nem frankó. De szerintük izgalmas játék a szavakkal és a betűkkel. Rajtam kívül megannyi önjelölt nyelvtan szakértő is kifejezte felháborodását. Ellenérzést vált ki, de a hír terjed. Emberi élet sem forog veszélyben, szóval a marketing sikeres.

HR szakember sem vagyok, de hallottam egy új divatról, a kudarcönéletrajzról. A régi módszer szerint egy CV-ben az álláskereső a legjobb oldalát mutatja be. Kiemelt kompetenciákkal együtt odakerülhetett, hogy mi mit is gondolunk magunkról: önálló, kommunikatív, jó humorérzékű, kitartó és csapatjátékos vagyok. Mindig, mindenki az. Ha azonban az írásban azt mutatjuk be, hogy a szakmai karrierünk folyamán milyen hibákat vétettünk, miféle szorult helyzetbe kerültünk netán azt is ecseteljük hogy ezekből milyen konzekvenciát sikerült levonnunk, akkor sokkal értékesebb tapasztalat lehet ez rólunk az olvasónak, mint az öntelt ömlengés.

Szóval persze. Tök jó fej vagyok, de mindezek mellett önfejű és önhitt. Anyuci szoknyája mellett váltam felnőtté, persze sok mindennel meggyűlt a bajom, de sok szempontból a sült csirke könyörgött hogy beugorhasson pár kör rágásra az fogaim közé. Már gyerekként is jobban tudtam mindent másoknál, egyszerűen zseninek születtem. Kár, hogy ez a tanulmányi eredményeimen nem látszott, hiszen közepes tanuló voltam. Bár egyesek szerint a közepes tanulók sokkal kreatívabbak és sikeresebbek az életben. Azért egy fotografikus memóriát elfogadtam volna, persze autisztikus személyiségjegyek nélkül. Helyette ott az okos telefonom, meg az övemen az eszem tokja, hogy ha egy unalmas egyetemi tárgyból kell vizsgázni, akkor ne terheljem számomra érdektelen dolgokkal a fejemet. Nem szégyenlem hogy puskáztam, szerintem kreatívvá teszi az embert, a puska készítés folyamán úgy is megtanulod az anyag egy részét, ami pont elég is. Kivéve, ha matek szigorlatra készülsz, mert ott bevihetsz magaddal akármennyi könyvet, ha nem érted hogy mi van a papíron, úgy kidobnak mint macskát szarni.

Olyan nagylelkű ember vagyok, kapva kapok az alkalmon, hogy segíthessek a barátaimnak. Bármi gondjuk van a számítógéppel, vagy segíteni kell kifesteni a konyhát, költözni, akkor én megyek és segítek. Önzetlenül. Persze azt már nem kérdezem meg hogy mit és hogyan, csak nekiállok ahogy én látom jónak. Persze ez egy kicsit túlzás. Felvázolom azt, ahogy én gondolom, és a gyenge akaraterejű ismerős tehetetlenül elfogadja, aztán mikor elkészül a munka, másnap panaszkodik hogy nem olyan lett, ahogy azt ő kitalálta. Jobban kell figyelnem az emberekre. Ha egy megrendelő (barát vagy munkaadó) megbíz valamivel, az első dolgom az kell legyen, hogy megkérdezem arról hogy ő hogy képzelte el, mit kíván a pici szíve. Nagy feladatom az életben hogy egyeztessem az önálló munkavégzés képességét az önhittséggel. Hol van a határa annak, hogy magamtól is képes vagyok döntést hozni, és hol annak a határa hogy befogadom és elfogadom a megrendelő igényét? Hogyan válhatok szorgos hangyává, miként válhatok szabaddá a keretek között végzett munka határain belül, miként tudom elégedetté tenni a megrendelőt és ezzel együtt felszabadítani a kreatív energiákat?

Pál Feri szerint ez biztos egy sémában pörgök körbe-körbe, mint a karma-kerék forog körülöttem az önteltség és alázat feladata. Folyton belekerülök olyan szituációkba, ahol ezt végre a helylén kellene kezelnem. Egyszer végre összejön. Addig is már látom hogy van egy ilyen minta, amivel dolgom van. Remélem legközelebb sikerül megoldani. Kezem a játékkonzolon, még maradt néhány életem, még néhány próbálkozás és átjutok a következő pályára. Remélem összejön, még mielőtt lemerülne az elem.

Végezetül egy idézet a nemrég Hans Christian Andersen-díjat kapott Murakami Harikutól:

"Ahhoz, hogy egy szobor háromdimenziósként jelenjen meg előttünk, szükség van árnyékokra is, és azt a fényt, amely nem teremt árnyékot, nem is lehet igazinak nevezni."

Fotó: bluekomadori