Holnap ismét világvége

A holisztikus és materiális dolgok között is folyamatosan pattogok, egyre jobban hiszek benne és megélem, hogy a kettő valójában egy. De néha van bennem kétség, mikor nem találom magam és elfelejtem azt, amit már megéltem. A kétség mindnyájunkban benne lehet, kétség van bennünk ebben a bipoláris világban, amikor nem éljük meg az egységet. Mi a helyzet azzal, hogy holnap elpusztul a Föld? Spirituális csoportosulások már többször kiáltottak farkast, és közös öngyilkosságra hívták agyament társaikat. Most már nem ragaszkodunk konkrét időpontokhoz, a jóslatok arról szólnak, hogy a világ egy nagy változás küszöbén áll, azaz már folyik a transzformáció. Most akkor mi, merre, hány méter? Higgyek benne, vagy se?

Persze a világ folyamatosan változik, hiszen erről szól az élet. Ami nem változik, az meghal. Ezért fontos hogy az (autodidakta) tanulást is folytassuk, felfedezzük az örökösen változó környezetünket. Lifelong learning meg ilyenek. De vajon tényleg képesek vagyunk arra, hogy lekövessük a változást? Mi az, amit a saját bőrünkön tapasztalunk, és mi az, amit mások mondanak, "hozzáértő" kutatók? Mi az, amit a média próbál elhitetni velünk, és mi az, ami tényleges veszély, amivel igenis foglalkozni kell?

A minap találkoztam a YouTube-on Leonardo Dicaprio filmjével, az Özönvíz előttel. Most hogy be szeretném ágyazni a cikkbe, már nem elérhető ebben az országban. De szerencsére Videán is fent van. Vannak a tények, hogy olvad a jégtakaró és emiatt globális változások történnek az ökoszisztémában, és vannak óriási cégek, akik a média segítségével próbálják bagatellizálni a helyzetet. Mert micsoda veszteség lenne, ha lemondanának a fosszilis anyagokból szerzett bevételről, és a megmaradt (bizonnyal nem csekély) vagyonukat arra kellene költeni, hogy visszafordítsák (vagy legalábbis megállítsák) ezt a folyamatot. Meg hogy térjünk át a megújuló energiaforrásokra. Micsoda baromság. Az nem menő. Tegnap voltunk Szentpéteri Csilla koncerten a Hangvillában, egy szép blues dal közben a vetítőn egy nagyváros gyönyörű fényeit láthattuk. Miért van az, hogy New York betontömegét és áramfogyasztását látva bennem nem romantikus érzelmek indulnak útjukra, hanem a hányinger? Mert Amerikában az nem menő, ha hibrid kocsid van, ott az a király, akinél nagyobb a köbcenti és sötétebb a kipufogott gáz. Minden emberre kell egy benzintemető, lehetőleg Hummer, hogy elférjen a másik ülésen a super size menü.

Igen, megint a fogyasztói társadalom kritikája. De sajnos egy izzócserével nem lesz kisebb az ökológiai lábnyomunk. Akkor mégis mit tehetnénk? A héten jutottam hozzá László Ervin könyvéhez: A változás harmonikus útja. Megmutatja, hogy mi történik ha nem változtatunk (MMM: Minden Marad változatlan Mederben). Elég sötét posztapokaliptikus romantikát fest fel. A sok sötét film, ami a mozikban megy, szépen felvázolja a lehetséges jövőképeket. A Mad Max világa nincs is olyan távol, ha elsivatagosodik az egész bolygó. Ha kitörnek a megállíthatatlan járványok, a Walking Dead zombi bevándorlóitól is félhetünk, vajon mikor ölnek meg és zabálják fel mindenünket? De mivel már a fejünkben van ez a sok borzalom, meg sem üti majd a valóság az érzelmi küszöbünket, mélán nézzük majd végig, hogy a világ tönkremegy. Úgyis megmondták már nekünk a filmekkel, hogy ez lesz. Tudat alatt hatott ránk, és most elfogadjuk? A szemünk előtt zajlik, de észre sem vesszük.

Ahogy minden mást, az ilyen globális összeesküvés-elméleteket is kritikus szemmel lenne jó követni. Puzsér Róbert kritika felfogása szimpatikus a számomra ezzel kapcsolatban. Fontos a tisztán látás, de még fontosabb, hogy az embernek legyen saját véleménye. Hallottatok már a Piros Pirula Projektről? Sajnos a legutolsó kiadott videójuk két éve került ki, azóta semmi új. Remélem a szerkesztőt nem a nagyhatalmak tették el láb alól, azt is remélem, hogy nem a bolondok házában raboskodik egy sötét pincében. YouTube csatornaként egy rakat videóanyagot adott ki, ami a világban zajló folyamatokat elemzi. Az projekt által kiadott Ébresztőfilm igazán szemléletesen prezentálja, hogy a média miként manipulálhat minket. Ha hagyjuk.

Ha akarjuk, izgathatjuk magunkat amiatt, mi lesz velünk a jövőben. De mi inkább éljünk a Mostban. A dualitás világképét megértve tudatosíthatjuk magunkban, hogy nincs sem eredendően jó vagy rossz, úgyis az történik, aminek történnie kell. Ha mi egy személyben a helyes úton járunk, akkor nagy baj nem lehet, ugye? A Pannon Egyetem éjszakai egyetemén hallottam egy előadást, ami az éghajlatváltozásról szólt, egy diagramon jól szemléltette, hogy a Föld eddig milyen szélsőséges viszonyokon ment keresztül. A teljes grafikonon a mostani globális felmelegedés eltörpül, voltak ennél nagyobb és még nagyobb változások is a bolygónk életében. Az előadás törpe jelmezbe öltöztette a körülöttünk zajló eseményeket. Az biztos, hogy a Föld túléli ezt, hiszen neki is van immunrendszere, az egyensúly felborulhat általunk, na és akkor mi van? Föld életéhez képest az emberi tevékenység csak pár nap. Majd jön egy kis hőemelkedés, és a kórokozók szépen eltűnnek. Lehet hogy, egy páran megmaradunk, hiszen hasznos baktériumokkal tele van a mi szervezetünk is. A katasztrófa csak nézőpont kérdése.

Fotó: el-grimlock

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mátyás Király Vadaskert és a magán erdők önzése

Locus túratérkép kezdőknek és profiknak

Bicaj vagy e-bike?