Feminizmus a mérlegen

A maszkulin és a feminin embernek ez a szép, ragyogó szeptemberi nap pont megfelelő arra, hogy egymásnak feszüljön. Nézzünk egymással farkas szemet, kezdjünk vitába arról, hogy melyik miért jobb a másiknál és hogy ezt a másik miért nem értékeli igazán, hogy miért is nem kezeljük egymást a helyünkön. Már ha van ilyen, persze. Mert ha a feminizmus kérdéskörében megpengetjük a "helyén kezelni őt" mondatot, akkor egyből elszáll az agya sok embernek, mert mi az hogy a "helyén"? Nekem senki ne mondja meg hol a helyem, mióta világ a világ, a nőket diszkriminálták, ugyan olyan jogunk van bármire, mint a férfiaknak, és egyébként is. Valamilyen szinten sikerült megismernem ezt a világot, és ha le kell tennem a voksom, akkor inkább rájuk szavazok, legyen meg az ő akaratuk. Tényleg sokat szenvedett a nő, a férfi elnyomás alatt. Van aki úgy születik bele nőként ebbe a világba, hogy fel sem tűnik neki egész életében, hogy milyen helyzetben van; de legalább is jó sokáig álomvilágban él, észre sem veszi a láncait. Mindazonáltal boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa; jelentse itt most ez azt is, hogy hagyjuk meg mindenkit a hitében, teljesen boldog életet lehet élni konfliktusok nélkül is.

Az egyetemen, színháztörténet szakon is több feminista, vagy a közeli előadáson vehettem részt. Persze önszorgalomból is találkoztam egy-egy gyöngyszemmel, a sajtóban vagy könyvek lapjain, akár Müller Péter írásain keresztül. A háborúk a férfiak miatt vannak. A férfi aki agresszív, csak harccal és öldökléssel tudja eldönteni a vitákat. Mennyivel jobb lenne a világ, ha matriarchális társadalomban élnénk, ott nem lenne ilyen, a nők belátóan, szeretettel, az anya bölcsességével irányítanák az országok népeit. Gaia, a földanya gondviselése és áldása mindannyiunkon. Tehát tegyünk nagyobb terhet a nők vállára (miért ne, hisz nincs rajtuk már elég), egyrészt küzdjenek csak meg az igazukért (bár ők nem is úgy küzdenek, mint a férfiak), másrészt álljanak a férfiak mögé és tereljék őket a megfelelő irányba (hogy ne legyenek háborúk), még akkor is ha meghagyjuk a férfiakat abban a hitben, hogy még mindig ők formálják a világot. Kár, hogy az "erősebbik nem" kifejezés együtt jár az agresszióval, így már nem is cseng olyan jól. Mintha ezzel azt fejeznénk ki, hogy a férfi jobb a nőnél valamiben; kedves a nőtől hogy minket kér meg, hogy nyissuk ki a csupor tetejét, így végre hasznosnak érezhetjük magunkat.

Hatalmas nagy erő van a nőben. A teremtés ereje. A freudi tanok követői ismerik a péniszirigység fogalmát, ami arról szól, hogy a nő irigy a férfira azért, mert neki van valami a lába között és a nőnek nincs. Ez micsoda katasztrófa. Meg hogy valahol emiatt dohányoznak annyit a nők, hogy ezt a hiányosságot pótolják a füstölgő pálcikákkal (oké, ezt az irányt is tovább lehetne még boncolni). De valójában fordítva van a dolog, a férfi irigy a nőre, de nagyon. A nő képes arra, hogy gyermeket nemzzen. A férfi bármit tehet, fejen is állhat, de az örökítés folyamatában eléggé alárendelt szerepet kapott, amit időtlen idők óta próbál valahogy feldolgozni, az erejével ellensúlyozni eme hiányosságát, a násztánccal demonstrálni, hogy azért még ő is képes valamire. Ezért voltak évszázadokon keresztül elnyomva a nők (és még most is), mert a férfi nem bírta elviselni hogy más kezében van a gyeplő. Úgyhogy a nő fölé kerekedett és elvett tőle mindent amit tudott. Az ősi népeknél amikor a nő vérezni kezdett, az csoda volt, az istenek ajándéka, ma már olyasmi, amit miatt szégyenkezni kell (?). A nőket csadorba és burkába bugyolálják, mert irigyek és uralkodni akarnak a másik nem felett. Bezzeg a nyugati társadalom.

A napokban szembe jött velem a brazil Vogue szeptemberi címlapja. Alapvetően erről is az a véleményem, hogy minden úgy van jól, ahogy azt megteremtette a természet. De nem tudtam eldönteni, hogy a nő véznaságát sajnáljam, vagy pedig csak örüljek annak, hogy anya lett. A sztori itt kicsit másról szól. A szoptatás intézményéről (ami nincs). A prűd nyugati elvárja a nőtől, hogy vonuljon el a gyermekével; másrészt nincs hova elvonulni (a vécé nem erre való); harmadrészt minden második reklám tele van mellekkel és seggekkel, miközben az anyákon köszörüli a sok hülye a nyelvét. Az egészséges szexualitás része ez is! Ahogy elfogadod a szoptató anyát, úgy elfogadod azt, hogy mindennek megvan a helye a világban. A te férfiasságodnak, a te nőiességednek, az összes dolognak a testeden, és nincs miért szégyenkezned.

Na igen. Az egész szerintem a szégyenérzettel kezdődik, amit önzés miatt belénk tápláltak a szorongó őseink. Azok, akik a hidegben magukra húzott bőr alá már nem mernek benézni, mert Isten csak szép ruhába szeret minket. Az elfolytott szexualitás kérdése, hogy prűdnek vagy szabadnak neveljük a gyermekeinket? Anya, te is rejtsd magad, a barlangból csak akkor gyertek elő, ha a fiad (pályakezdőként) 20 év gyakorlattal rendelkezik. Na ezeket a gondolatokat kellene a helyére tenni és szabaddá válni.

Egy rövid bekezdés arról is, hogy nem a ruha teszi az embert. És a nőt sem! Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy? Mert én nem várom el a senkitől, hogy harisnyát és melltartót húzzon, magassarkúban járjon és fesse magát. Ha valaki ezekkel együtt éli meg a nőiességét, hát legyen. Tudom, hogy a buja férfiak miatt lett kitalálva az összes ilyen kínzó eszköz. De nem ez teszi az embert, ne hagyjátok magatokat!

Akkor a végére kicsit a feministák ellen is szólok. Csak hogy meglegyen az egyensúly. Egyrészt mindenki azt csinál amit akar. Nőként is kifestheted a lakást, férfiként is megfőzheted a vacsorát, tök mindegy. Simán belefér, akárhányszor, akármilyen helyzetben, a te döntésed. De vannak dolgok, amik úgy praktikusak, ahogy meg lettek teremtve. Ha a férfi magasabb, akkor logikus hogy ő csavarja be a körtét a lámpába. Oké, a nő hozhat egy sámlit, ahogy mondtam az ő dolga. Itt arról beszélünk, hogy mi a praktikus. És ha a világ működését és a természet rendjét nézzük, inkább a praktikus dolgok érvényesülnek (általában). A nő ha gyermeket szül (mert ugye ő képes rá), akkor tök logikus hogy otthon marad és vigyáz a gyermekre, mellette pedig van ideje a házi munkára is. Ez biztos nagyon konzervatív felfogás, el is szégyelltem magam. A modern gyermek pszichológia is egyetért azzal, hogy az anya közelségére szükség van az egészséges fejlődéshez (szoptatás stb). Akkor miért az apa legyen többet a gyermekkel? Az apának is segítenie kell, ez nem kérdés, de más a funkciója. A férfiaknak jobb a tér érzékük (mert ők mentek vadászni, nem a nők), a nők egyszerre több dologra tudnak figyelni (a tűz körül rohangáló gyerekekre és a készülő ételre), így hát miért is lenne baj, ha más munkát végzünk? Miért is lenne baj, hogy kihasználjuk a nemünkben rejlő erőt? Nem kell a nőnek férfivé válni és fordítva sem. Az egyenlőség számomra arról szól, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen és hagyjuk kiteljesedni, bármi is legyen az útja. Fogjuk meg egymás kezét, a gyermekeink kezét és járjunk együtt az úton.

Fotó: hakanphotography