Ki vagyok én?

Sokszor jut eszembe az alábbi történet, mikor azon jár az eszem, hogy ki is vagyok én? Mi az értelme az életnek és hogy mihez is kezdjek magammal az életben?

A történet forrása: Su-La-Ce @ Reggeli ​beszélgetések Lin-csi apát kolostorában @ Sári László, 1999

Lin-csi apát cellájába egy nap váratlanul betoppant az egyik tanítvány.
– Mester! – szólította meg izgatottan. – Kerek egy évet töltöttem a kolostorodban a Tanítás tanulmányozásával. Megismertem a Tanítás Három Kocsijának eszméit, a Hármas Világ régióit, a Létezés Hat Világának lényeit, bejártam a tíz állapotot és a tízezer dolog birodalmát, túl vagyok immár a négyes tételen és túl a száz tagadáson, mégsem tudok válaszolni a kérdésre, „ki vagyok én?” Felelj nekem, Mester, ki vagyok én!
Lin-csi a szerzetesre emelte tekintetét, majd elfordult tőle. Így kérdezte, hosszabb szünet után, halkan.
– Megetted a zabkásádat, szerzetes?
– Megettem, Mester.
– Elmostad az étkezőtálkádat?
– Elmostam.
– Kitakarítottad a celládat?
– Kitakarítottam.
– Kisöpörted az udvart?
– Kisöpörtem.
– Szálltak a falevelek, amikor söpörtél, mi?
– Szálltak, Mester.
– De azért összeszedted őket.
– Összeszedtem, Mester.
– És láttad azt a nagy ciprusfát az udvaron?
– Láttam, Mester.
– Szép tornyos növésű, igaz?
– Igaz, Mester.
– S finom, balzsamos illatú. Érezted?
– Éreztem, Mester.
– Aztán bejöttél hozzám.
– Bejöttem, Mester.
– És azt kérdezted, ki vagy te?
– Azt kérdeztem, Mester, ki vagyok én.
– Nos, tudd meg, szerzetes, az vagy te, aki reggel megette a zabkásáját, aztán elmosta az étkezőtálkáját, kitakarította a celláját, kisöpörte az udvart, nézte, hogyan szállnak a falevelek, és érezte a tornyos növésű ciprusfa balzsamos illatát. Majd bejött hozzám, és megkérdezte, kicsoda ő. Ez vagy hát, szerzetes, semmi más. Ám ez épp elég, hidd el. Nem lehet több az ember – mondta most már a szerzetes felé fordulva Lin-csi, s lassan a szemébe nézett. Hallgattak. A szerzetes érezte, hogy az apát őszintén szólt hozzá. Hosszan meghajolt előtte, s csendesen visszatért cellájába.