Az idő

Egy videó alatt találtam egy hozzászólást, ahol az író annak a vágyának ad hangot, hogy bárcsak minden rossz eltűnne a föld színéről. Elkezdtem megfogalmazni a választ. Ekkor még nem tudtam, hogy hova is fog kifutni a gondolatmenet, de mintha valami fontos dologra jöttem volna rá:

Ez egy bipoláris világ. Ahol van fent és lent, hideg és meleg, jó és rossz. Az emberi jóság is csak akkor létezhet, ha van másik oldal. Arról ne is beszéljünk hogy mindennek oka van. A végső megoldás az egyetlen principium, aminek nincs ellenpárja: az idő.

"De ha nem az ember a mértékegység, és a világot nem matematikai törvények irányítják? Mi irányítja? Filmezzünk egy haladó autót. Gyorsítsuk fel. Végtelenül. És az autó eltűnik. Tehát mi a bizonyítékunk a létezésére? Az idő jogosítja fel a létezésre. Az idő az egyetlen igazi mértékegység. Bizonyítékot ad az anyag létezésére. Idő nélkül nem létezünk."
/ Lucy 2014 /

A tökéletes, de stagnáló állapot megtörésére van egy másik elmélet is. Mi lenne, ha nem lennének nehézségek, ha minden tökéletes lenne? Unalom. Képzeljük el, hogy egy álomban vagyunk, ahol mindenünk meg van és bármire képesek vagyunk. Nagyon szuper, de egy idő után ebben már nincs semmi izgi. Valamivel fel kellene dobni az álmot. Hozzunk be feladatokat! Legyenek nehézségek, létezzenek olyan dolgok, amik nem magától értetődőek, hanem meg kell őket tanulni! Oké. A terv már egész jó. De kinek van kedve nehézségekkel bíbelődni? Csak a játék kedvéért? Ne már! így még mindig nem jó. Akkor még üssük fel a receptet egy kis amnéziával. Felejtsük el, hogy mindenhatók vagyunk. ... Na így már igazán izgalmas a játék. Kezdődhet az élet.
(A gondolat Alan Watts "önmagával bújócskázó Isten" elméletére, a hindu filozófia Lila (kozmikus játék) és Maya (fátyol) koncepciójára, az ezoterikus "Veil of Forgetting" narratívára, valamint modern pszichológiai párhuzamokra mutat.)